szöcskék és bogarak közt élünk. a kiterjedt pókpopuláció még vígan elvan az ősz felé gyengélkedő legyekkel, sőt láttam, hogy néhányat konzervbe is elraknak. hósszútávra tervező pókjaink vannak. a molylepkéknek szerencsére egyszerűbb, ők jóllaknak a függönnyel, és mikor kellőképpen megtömték a hasukat bejönnek velünk a hálószobába aludni. egyedül a százlábúakat nem tudtuk még szocializálni, ők mindig eliramodnak, ahogy a közelbe kerülünk. pedig esküszöm, bármennyire undorítóak, már őket sem bántanám, hiszen éjszaka, mikor végigtapicskolok a fényes parkettán a vécé felé csak azon izgulok, nehogy véletlenül a szöcskére tapossak. nem arakom megtörni a varázst.