forradalom

emlékszem, nagyon meleg volt, fűteni sem kellett, ami ritka ilyenkor. álltam, hátamat a kályha csempéjének támasztva, jól esett a hideg.
- csak annyit mondtam, hogy menjenek haza, - mondta vidáman, mire szóhoz sem jutottam.
- atya isten! nem mondhattad ezt.
- udvarias voltam, nem voltam durva. csak szépen megkértem őket, hogy menjenek haza. ha eddig megvoltunk nélkülük, eztán is megleszünk.
- te azt nem éred meg soha!
de ő csak állt, mosolyogva könyökölt ki az ablakon, a börtönt kinyitották, özönlöttek ki a rabok.
hát ezért kellett onnan eljöttünk. de végül megérte. 91-ben halt meg.


amikor már lőni kezdtek, nagyapám elindult nyíregyházáról budapestre, hogy hazahozza a lányát, aki másfél éves kora óta a pethő intézetben volt polio miatt. a kiürült intézetben azonban senkit sem talált, így tovább rótta a város, végül egy kórházban akadt rá a két és fél éves gyerekére, személyzet a kórházban is alig volt, így a gyerekek kezét kikötötték az ágyhoz, hogy meg ne szökjenek. elindult vele haza, de nem jutott csak vácig, szerencséjére eszébe jutott, hogy lakik ott egy rokon. nagyapámat a fáradságtól hamar elnyomta az álom, és a rokon, akinek amúgy is égnek állt a haja a ténytől, hogy szerencsétlen poliós gyerek nincsen megkeresztelve, kicsempészte a nagynénémet a lakásból és elfutott vele a templomba, ahol a bizonytalan helyzetre való tekintettel azonnal meg is keresztelték.
húsz év múlva a nagynéném házasodott volna, de a vőlegény családja ragaszkodott az egyházi esküvőhöz. mit volt mit tenni, a nagynéném, aki nem szeretett volna rosszban lenni leendő anyósával, rááltt a dologra. az esküvőt elhalasztották, hónapokig járt a paphoz, ismerkedett a bibliával, majd megkeresztelkedett.
az esküvőre a váci templomban került sor, lévén a vőlegény nógrádi, de hát ott ugye nincs egy valamire való katolikus templom, mégiscsak csinosabb a váci. az esküvőre érkeztek a rokonok, köztük az 56-ban szállást adó váci néni is, aki könnyek között omlott nagynéném nyakába: juditkám! milyen gynyörű, hogy ugyanott lesz az esküvőd, ahol gyermekként megkereszteltek!

egyetlen bejegyzést töröltem eddig erről a blogról a legelsőt.
a sors röhögnivalóan furcsa fintora, hogy annak a bejegyzésnek volt a legnagyobb hatása az egész életemre.
de már nincs meg, nem is tudom hogy szólt pontosan.

hírek a városból:

- a metróban bemondják, hogy nem lehet kéregetni, teljesen kész voltam (a metrókocsiban és az állomáson tilos kéregetni, ha nem utazik, hagyja el a metró területét!, mondjuk ez legalább némileg magyarosabb, mint a villamos esetenként hirtelen fékezésre kényszerülhet kezdetű körmondat. azt mondjuk még mindig nem tudják bemondani, hogy kérjük álljanak a jobb oldalra, de mindegy)

- a moszkva téren kettő, azaz kettő darab asszonyt is láttam, aki bugyogót vásárolt egy harmadik asszonytól a villamos megállóban egy sporttáskából. ilyet esküszöm nem láttam egyszer sem az elmúlt kilenc évben, soha nem értettem mért nem tűnnek el onnan a terítőárusok, hát ezért.

- pont kilenc éve lakom budapesten, ezzel bp hivatalosan is megelőzte a sorban az össszes többi város, nyolc és felet laktam balassagyarmaton, négyet egerben, hatot győrben és négyet miskolcon (na meg egy felet madridban). így hát most már azt hiszem budapesti lettem.

- viszont sajnos budapesten még mindig nem lehet normálisan vásárolni, ha úgy indulok el, hogy most aztán elköltöm a pénzem, akkor sem. nagyon nagyon nehezen találtam egy viszonylag érdekes nadrágot, kértem belőle méretet, miután még fél óra múlva sem hozták, és az eladó lányok az ablakon kibámulva beszélgettek, kisétáltam a boltból.

jövőképek

(kb) 3 éves kislány a metrón: már csak hármat kell aludni, és megyek egerbe!
utas a metrón: igen? de jó neked.
3 éves kislány: igen. és nem azért megyek, mert meg akarnak tőlem szabadulni a szüleim.
utas: nem? és testvéred van?
3 éves kislány: igen.
utas: és hány éves?
3 éves kislány: nem tudom.
utas: és azt tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?
3 éves kislány: angelina jolie.

(egy másik kb) 3 éves kislány a szamos cukrászdában: mikor megyünk már?
anyuka: mindjárt. apa azt mondta mindjárt itt van.
3 éves kislány (egy bazi nagy fekete terepjáróra mutatva): ott van apa volvója.
anyuka: nem, az nem apa volvója. apa ma a minivel ment.

Mi szépet álmodtál, kérdezem, mikor felülsz.
Nincs válasz, ásítasz, nyújtózkodsz, nevetsz valamin.
Én a kabátom leveszem, majd megint felhúzom.
Valamit mondok, aztán te alszol megint.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház a ház a házra vigyázol-e?

Apa egy este karjára vette Irént,
s elhagyott minket, nem fontos ma már kiért.
s én fejembe nyomva apa kalapját megyek
egy telken átvágva a megálló felé veled.

Arthur, szorítsd térdedhez a melled,
és pengesd, mint húrt, a cipőzsinórt.
(És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
hát elszállnak az első szélre, mi lesz így, kérdezem én?)

Mi történt, mi történt lányok?
Hová tettétek, sok régi lányok,
Vizes homokban, vagy hol bújtatjátok?

Mostantól az este érkezik
Várt időben és szokás szerint,
Állok itt, és majdnem meghalok,
Úgy szeretem ezt a dallamot.

Végig a Lánchídon
Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
Míg én ólomfüstben
Elmegyek, s azt dúdolom:
Úú a szád, a szád, a szád.

Éltek-e még régi lányok,
vagy alusztok már?
Vagy alusztok már
vizes homokban, sárból ágyon?
Sok fehér babáim, fehér babáim,
fehér babák.

(Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.)

melyik a legundorítóbb módja a kosz köröm alóli kiszedésének?
a.) kés
b.) golyóstoll
c.) körömolló
d.) gyufa
e.) hullámcsat
f.) villa
g.) fésű

csomag a 86 éves nagymamámtól.
a csomag tartalma:
- 1 zacskó inka kávé
- 1 db selyemsál
- 1 db ungentum hydrophilicum nonionicum mosdókenőcs
- 1 doboz hosszúszálú korona gyufa
- 5 db bébizokni
- 1 tubus snack hansági májas
- 1 kis zacskó kavics (?)
- 1 db mosogatószivacs
- 1 db dove márkájú miniszappan
- 1 db Karinthy Frigyes összegyűjtött művei - paródiák című könyv
- benne egy hímzett könyvjelző.

bejegyzés közzététele

a pulykáktól félek, meg a kakasoktól. egyszerűen rettegek. a kertben mindig egy kapával közlekedtem, hogy meg ne csípjenek. különösen a fehér kakas veszélyes. egyszer órákat gyalogoltunk fel a hegyre a szakadó esőben, térdig érő sárban, a fejünkre lapulevelet kötve, hogy megnézzük erdély legrégibb ortodox templomát. a vízesés melletti hihetetlenül kicsi templomban és kolostorban három apáca üldögélt és úgy fogadtak minket, mint a megváltót. hónapok óta levest akartak főzni, de nem volt, aki levágja a kakast, nekik meg nem szabad. egy baltával végeztük ki a kakast. jó lett a leves.