a gazdasági világválság keretében és folyományaként megjelentek lakásunkban a porszívóügynökök. azt mondta ingyen kitisztítja a matracot,
- ingyen?
- ingyen.
- vagyis nem kell fizetni?
- nem kell fizetni.
- tök ingyen?
- ingyen.

megsajnáltam, szakadt a hó, és már a cipője is átázott, az álcaöltönye csurom víz volt. beengedtem a porszívóügynököt. kitisztította a gyerek matracát, meg a mi maracunkat is, közben folyamatosan mutogatta az atkákat, kért, hogy maradjak vele a szobában, nézzem milyen csúnyák az atkák, és egy atka harminc napig él, és minden nap lerak egy petét, az tehát harminc nap alatt harminc pete, és annak a harminc petének is lesz harminc nap alatt harminc petéje, na az akkor egy hónap alatt összesen hány pete?

kérte, fogjam meg a porszívó fejét, hogy érezzem, milyen gyengéden forgatható, ide-oda, csúszik finoman, és akár hiszem, akár nem, percenként negyvenhétezret ver a matracra.

ma már minden háziasszony kidobja a régi, vizesalapú takarítógépét, és áttér erre. magának sem ártana.
- mit szól?
- csodálatos.
- vesznek egyet?
- mennyi?
- háromszázezer. de oda tudom adni részletre is

gurgulázva röhögni kezdtem. aztán elszégyeltem magam. aztán eltűnt a hóban.

a balassagyarmati jagyutt cukrászda, a palóc múzeummal szemben a legjobb hely a világon. a balassagyarmati jagyutt cukrászdában rohadt jó a krémes. meg a szilvás tekercs, meg minden. a balassagyarmati jagyutt cukrászdában egy napig kéne enni, hogy annyi pénzt elköltsünk, mint a szintén nem rossz, de némileg satnyább, budai szamosban. szóval megéri azt a nyolcvan kilométert. ja és nekik van a világon a legjobb honlapjuk : http://www.jagyutt.hu/
semmi csecse

a még idelátogató, alig néhány olvasót bizonyára érdekli a tény, hogy valami még mindig zúg. és érdekes módon csak az ágyban, de annak is csak a jobb oldalán. ha átmegyek a balra, ott nem zúg. és nem tudok rájönni, hogy mi, és helyzetemet nem könnyíti meg az sem, hogy senki más nem hallja rajtam kívül.már mindent meghallgattam, lehasaltam a földre, bebújtam az ágy alá, lepakoltam a könyveket, de semmi. és ha ez még nem lenne elég egész éjjel klumpában mászkál fölöttem az eszét vesztett buddhista. állítólag nem tud aludni, ezért csak járkál, fel-alá, fel-alá, néha felhangosítja a rádiót, neki áll táncolni, és hajnali kettőkor rendszeresen porszívozni kezd. ha kérdezem, hogy mért pont akkor, azt mondja azért, mert olyankor jönnek a szárnyashangyák.

rég jártam pesten, és most megdöbbentem. ülök a szabadsághegy teteján egy éve, innen nézegetem a távolból igen vonzó várost, a duna vonalát azonban nem lépem át. egy év után az egész totál döbbenet. a büdös, és láthatóan egyre kevésbé menő újlipótváros, az aluljárók, úristen nem voltam aluljáróban egy éve. a körúti üzletek, meg a cégérek, a táblák, a feliratok, az újságos az aluljáróban, aki kiszedi az újságból a termékmintát, a lépcsőn üldögélő hajléktalanok a tábláikkal, a másfajta süteméneyek a kirakatban, a másfajta ruhák az embereken, a kutyák, a babakocsik, a járdák. hogyan felejthettem el mindent? ("föl, jól föl a tetővel, magasra, magasabbra ti ácsok!")

ottan alszik, felhúzott ingujjban, mint róbert gida, húsos alkarral, mint popeye. jut eszembe, olyan világban kell felnőnie, ahol már róbert gida nemi identitását is megkérdőjelezik, róbert gida fiú, természetesen az, de pont az a lényeg ugye, hogy lehetne lány is, én vagy ő vagy te vagy mindegy. mostanában be kell fűteni neki, és akkor durmol a melegben kér órát is. ma pont fél éves, m. meg három. repülazidős közhelyek a fejben.
egész éjjel úgy hallottam, hogy valami zúg, nagyon halkan de zúg, járkáltam-föl alá a lakásban, és meg is találtam a zúgó tágyat, a bekapcsolva felejtett erősítőt, kikapcsoltam, de onnantól kezdve nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valami zúg, és hallottam egész éjjel, hogy valami zúg. és ha jobban belegondolok, most is úgy hallom, hogy valami zúg.

magam is furcsa vagyok magamnak, amióta anya vagyok, nincsenek gondolataim.
először azt hitttem, ez egy elmélyülő állapot, amikor az ember újraéli a múltját, a saját gyerekkorát. de nem.
egyelőre nincsenek gondolatok, nosztalgia, melankólia, elvágyódás semmi.
csak egy hatalmas szerelem kezdete, amikor itt van, csak szagolom, szagolom, amikor alszik, várom, hogy ébren legyen.