rég jártam pesten, és most megdöbbentem. ülök a szabadsághegy teteján egy éve, innen nézegetem a távolból igen vonzó várost, a duna vonalát azonban nem lépem át. egy év után az egész totál döbbenet. a büdös, és láthatóan egyre kevésbé menő újlipótváros, az aluljárók, úristen nem voltam aluljáróban egy éve. a körúti üzletek, meg a cégérek, a táblák, a feliratok, az újságos az aluljáróban, aki kiszedi az újságból a termékmintát, a lépcsőn üldögélő hajléktalanok a tábláikkal, a másfajta süteméneyek a kirakatban, a másfajta ruhák az embereken, a kutyák, a babakocsik, a járdák. hogyan felejthettem el mindent? ("föl, jól föl a tetővel, magasra, magasabbra ti ácsok!")