Komótosan végiglapoztam a The Bali Times minden lapját, elolvastam az összes főcímet, és megállapítottam, hogy nincs benne semmi érdekes. Csak az utolsó oldalon tűnt fel, hogy az egész indonézül van.

kétféle ember van, az egyik a nevekre emlékszik, a másik az arcokra, és vagyok az utóbbi, ráadásul mindenféle hatványra emelve.

az almásvölgyben voltak a mészégetők, egyszer bemásztunk az egyik kemencébe, a mészkövekkel borított, kopár hegyeket a népnyelv ördögszántásnak hívja.

i'm so lonely that's ok
i shake my head

amikor zsuzsi kicsi volt, még nem aludt velünk egy szobában, most, hogy nagy lett, nem alszunk már egy szobában.

szingapúrba a világ legnagyobb gépe megy, ketten ülünk rajta.

lassan más élet jön.

"Hogy ízlik a spenót?" - kérdezte a pincér a 60 év körüli, elengánsan öltözött férfitől, aki nyakába tűrt szalvétával kanalazta a főzeléket. "Jó" - válaszolta, mire hátrafordultam. "Életemben először eszem spenótot" - mondta nekem a 60 év körüli, elegánsan öltözött férfi. "És miért pont ma?" - kérdeztem. "Ma jött el az ideje"

felmásztunk a sáros hegyoldalon, hogy megmutassam s-nek fülest, akit végül nemmi fogadtunk örökbe, de mégis megtaláltam a lakhelyét. kiderült, hogy füles valójában pici, a rotweiler méretű, 3 hónapos, piros nyakörves kölyke pedig a brúnó. azt hiszem lassan kezdünk beilleszkedni, ismerjük már ezeket a kutyásokat, meg egy 80 éves öreg bácsit, aki mindig egy apácát szálllít a hatalmas, régi merciben, meg ezenkívül egy hajléktalan házaspárt, a férfinek legalább ötvenes a szemüvege, egy rozoga nejlonbódéban laknak, és valószínűleg övék a város legszebb kilátása. a férfi múltkor hatalmas röntgenleletekkel a kezében utazott a fogason. amikor megláttam, hogy ki van vasalva az inge, majdnem elsírtam magam.

vannak tárgyak, amik azért készültek, hogy ölelgessük őket. ilyenek például a boeing gépek, és a tévétorony az alexander platz-on. nagyon örülök, hogy már konstancába is megy repülőgép, nyilvánvalóan elmegyek. rettenetesen hiányzik, bár asszem ott nincs semmi ölelgetnivaló.

s. haza hozott este egy ufonautát, és betette a bokorba és mire végre elhatároztuk, hogy befogadjuk azt a kutyát, amelyik mindig odajár, addigra befogadta más, és már a kölykét is megszülte, piros nyakörvvel.

röhögnöm kell, mikor meghallom, hogyan ejti ki a német szavakat, - ilyenkor a nyitott szám elé teszem a tenyerem, - de aztán megszokom ezt is, és már nem tűnik olyan viccesnek, kurvára fáj a fejem, majd szét reped, el tudnék talán aludni, itt ezen a vállon és közben érzem, hogy zsibbad és ég a tenyeremnek a csuklómhoz közeli része, úgy fáj, mint amikor átestem azon a korláton és lejött róla az összes bőr, felgyűrődött, alatta meg piros volt, felül a kis fehér bőrfoszlányok, látom a kavicsokat az érdes járdán, haza akarok menni, anya.

"mi lenne, ha kiderülne, hogy az isten tulajdonképpen egy kurva nagy macska, és azért teremtette az embert, hogy a macskát kényeztesse?"

most hogy engem is befogad, sót szórok a parkettára és felszámolom azt a pár évet, s mit zsidók a tejjel és a hússal, kétfelé válogatom a kényes dolgokat. jobbra a kacat, balra a hasznos holmi, jobbra az elhasznált, régi rongyok, balra az új cucc, jobbra a már olvasott, és soha nem olvasott könyvek, balra ugyanez, balra a macskaalom, jobbra a macska, jobbra a romantikus cédé, balra a divatos irányzatok: 'cos I'm still Marshal Mathers, I'm just a regular guy,
I don't know why all the fuss about me.
(I'm still, I'm still Jenny from the block!)

egyszer már befürödtem a büdöskékkel. lehet, hogy nem kéne újra elültetni őket. majd szólok, hogy mi lett a vége.

először csak az tűnt fel, hogy valami nincs rendben, aztán feltűnt, az nincs rendben, hogy hatalmas üresség volt ott, ahol előtte dolgok voltak. mindegy, eltűntek a fák, nem tudom hány évesek voltak. reggel jöttek, ketten egy fűrésszel. a szomszéd azt mondta mindig átfújja a tűlevelet a szél a gyepre, és vágja ki.
bement a szobába, behúzta a függönyöket, beburkolózott egy plédbe, és ott ült egész nap a fotelben. csak délután ment ki, és akkor látta hogy csak az egyik ember van ott. a másik már kórházban volt, leesett a fáról a fűrésszel a kezében, és eltört a bordája. nem is tűnt fel neki a mentő.

ha sztár lennék, nyilatkozhatnám, hogy de hát én is ugyan úgy élek, mint a hétköznapi emberek! éjjelente ikea-szekrényeket szerelek össze.

Cos heaven aint close in a place like this

Never thought I'd let a rumour ruin my moonlight
But somebody told me you had a boyfriend who looked like a girlfriend
That I had in february of last year

Cos heaven aint close in a place like this

van abban valami perverz és bizarr, ha az ember egész délelőtt a távirányítót nyomkodja egy tízmillió lejes bukaresti szállodában, a reggelinél londoni mókusidomárokkal és spanyol kacsaszakértőkkel társalog, aztán iszik egy kávét a parkban, ahol önfeledten csónakáznak a románok, majd hirtelen felindulásból vásárol egy magassarkú cipőt.

somebody told me
you had a boyfriend
who looked like a girlfriend

Ült az ágyról /lógott a lába/ egészen mélyre/ sokáig nézte/ hogyan mosódik/ be a sötétbe /a meztelen lábak/ körvonala. /Ült az ágyon / be az ölébe/ lógott a karja/ szorosan tartva/ mély markában / a könyvköteget.
Ült az ágyon / a gyapjas ágyon/ évszakok változtak/ közben a fákon/ hangosan ejtett ki/ minden betűt/ szemébe lógott/ haja.



She said : in the days when you were
Hopelessly poor
I just liked you more...

And if you have five seconds to spare
Then I’ll tell you the story of my life :
Sixteen, clumsy and shy
I went to london and i
I booked myself in at the y ... w.c.a.
I said : I like it here - can I stay ?
I like it here - can I stay ?
And do you have a vacancy
For a back-scrubber ?

kaptam egy hatalmas, fehér bárányt, az öcsém nagyobb mint én, sokkal, a hugom egyre csinosabb, és egyre jobban hasonlít nagypapa testvérére, a vilma nénire, legalábbis azon a képen, ami a hálószobában lóg, és amin nagyapapa még csak négy éves, s. vett nekem egy szép rózsaszín cipőt mielőtt elutazott bukarestbe, de nem tudom hordani, mert esik az eső. a festményről, ami a konyhámban lóg, eddig senki sem tudott, be kell jelenteni.

nekimegyek a postaládáknak.

beültettek egyy forgószékbe, kötényt kötöttek a nyakamba és nehezéket helyeztek a vállamra, nehogy elmozduljak, és kopaszra vágták a hajam. aztán ráültettek egy másik székre, végül felfektettek egy asztalra megnyomkodták a csontjaimat, vízzel locsolták le a bőrömöet aztán áramot vezettek a gerincembe végül lidokainnal körbeszurkáltak és fűzőt kötöttek a derekamra.

"I guess I'd like to be alone
With nothing broken, nothing thrown
Just don't ask me how I am"

"most, hogy úgy néz ki, téged is befogadlak, nem várhatlak ilyen rendetlenséggel" - mondta a könyvespolc előtt állva, amelyről lepakolta az összes könyvet. majd egyesével külön válogatva, precízen visszapakolt. "mint a zsidók a tejjel és a hússal" - külön a fiction, külön a non-fiction.

"akkora a hasam, mint egy bálnának" - mondta a telefonba, és elképzeltem egy kis, szőke bálnát. ami még mindig egyszerűbb volt, mint őt nagy hassal elképzelni. ha rá gondolok, akkor még mindig tejfogakat látok a szájában, mondtam marcinak, maradjon még benne egy kicsit, muszáj látnom a szőke bálnát.

magad hozol létre párhuzamos univerzumokat, amikor megpróbálsz kitérni más emberek elől, mivel másnaposságodban, két és fél óra alvás után félsz hogy válasz helyett valami más jönne ki a szádon. lemértük a táskámat, 11,5 kiló volt és ezzel nyertem, mert galádé csak 11 kilót nyomott, minden esetre nehéz volt, és ő rossz sorba állt, mert előtt egy nőtől 15 öngyújtót koboztak el, neki megforgatták a szempillaspirálját, megfogdosták a fogkeféjét, nekem elvették az ötcentest a zsebemből, majd jó utat kívántak, ezúttal nem szakadt a hó, ami mint megtudtam, itt még áprilisban is normális, előttünk pár méterre a kifutópályán landolt egy gép, majdnem elütöttük, és mielőtt elaludtam még eszembe jutott s. beszámolója európa új problémájáról, a túlzottan sűrű légifolyosókról.

Széchenyi István sosem tanult meg rendesen magyarul, és naplójában minden harmadik oldalon előfordul az öngyilkosság szó. Selbstmord. Álmomban fiú voltam és egy lánynak udvaroltam, aki olyan volt, mint Elizabeth a Jóbarátokban, de Bruce Willis nem volt ott, Elizabeth pedig nem akart velem járni. Valószínű, hogy tudatalatt úgy képzeltem, én vagyok Ross, ami azért lehet, mert tegnap este hosszan beszélgettem Ross magyar hangjával, bár mivel sosem néztem magyarul a Jóbarátokat, nem tudtam, hogy ő Ross magyar hangja. Amikor felébredtem, kiderült, hogy egy másik álomban pedig New Yorkban voltam. A magyar azon nyelvek közé tartozik, amiben kettős tagadás van, ezért olyan sok az öngyilkosság.

a macska reggelente pár percre bemászik az ágyba, bár ezt mindketten helytelenítjük. úgy teszünk, mintha csak véletlenül tévedt volna a fejére a kezünk.

Mit jelez ez a tábla?
Köteles-e a mások által előidézett veszélyhezetet elhárítani?
Végezhet-e egyirányú úton hátramenetet?
Áthajthat-e éjfélkor a táblával jelölt útszakaszon?
Adhat-e hangjelet a teheneknek?
Adhat-e fényjelet a teheneknek?
Adhat-e hangjelet a szarvasoknak?
Adhat-e hangjelet lakott területen kívül?
Adhat-e hangjelet?
Adhat-e?
E?
?

este a kanapé és a fotel közé esett, pedig csak egy törtölközőt akart kivenni a szekrényből. aztán úgy is maradt, nem tudott felállni többé, ült ott az a tehetetlen test, egész este, meg egész éjjel, aztán egész regggel is. ült a kanapénak támaszkodva, lábai terpeszben az ablak felé, másnap így találtak rá, mikor feltörték az ajtót. én például belegondolni sem merek abba, hogy lehet elviselni, ha eltűnik minden?