majoros irma fogta magát és kirepült az 1977-ben épült kockaház ablakán. jelentős túlsúlya ellenére könnyedén felszállt, billeget egy kicsit, végül kiért az udvarra, át a csukott kapu felett, a betonúton végig, ahol az ő gyerekkorában még alig voltak házak, el a torony nélküli templom felett, ahol vasárnap énekelte a zsoltárokat és a dícséreteket, a nagy diófa mellett, majd le a hatalmas kerten, lába súrolta a sok szilvafákat, meg a földet, ahová minden évben krumplit ültetett. került egyet az ördöngszántás, a birkák és a kiszáradt tó felett, még egyszer utoljára megnézte a házat, ahol született, majd elrepült a temető felé. majoros irma 73 éves volt, de egy ideje már nem változott.

megtörve és üresen, adom magam neki
hogy ujjá ő teremtsen az űrt ő töltse ki
minden gondom, keservem, az úrnak átadom,
ő hordja minden terhem, eltörli bánatom
eltörli bánatom
(459. dicséret. 2 versszak)

madridban esik.
a madridiak, akik nincsenek szokva efféle dolgokhoz döbbenten állnak és nem hisznek a szemüknek. 'esik'-mondogatják maguk elé hihetetlen megrökönyödéssel. az élet először teljesen megzavarodott, a mindig az utcán vonuló madridiak elbújtak, és jó néhány napig csak a fehérlábú angol turisták lődörögtek a vizes Gran Víán. aztán a nagy sokk után a madridiak is megtalálták azokat a boltokat, ahol esernyőt árulnak, és megpróbálják folytatni az életüket.
madridban, kisebb-nagyobb megszakításokkal egy hónapja esik, nem volt ilyen 1932 óta.
amikor nem esik, akkor 28 fok van, így a természet úgy döntött, ha már ennyi lett a víz, kitavaszodik, zöld az egész város, zsenge fű a parkban, a fákon zöldek a levelek. megzavarodott a városvezetés is, teleaggatták a várost karácsonyi díszekkel, végül azonban úgy döntöttek, ha már ennyit esik, virágokra cserélik a karácsonyi égőket, így harang helyett, minden villanyoszlopon futómuskátli virít. nagy változásokkal jár errefelé az ilyen ritka időjárási tényező, mint az eső. a városnak például lett egy folyója. méltóságteljesen hömpölyög a királyi palota mögött, az esernyős madridiak a csodájára járnak.

ha már egyszer nem otthon vagyunk, cselekedjünk is akképpen - mondtuk egymásnak, majd az egyik falra felakasztottuk leót a másikra meg scarlettet. johanssont és dicapriót, természetesen.