csütörtök, március 24, 2005

nekimegyek a postaládáknak.
beültettek egyy forgószékbe, kötényt kötöttek a nyakamba és nehezéket helyeztek a vállamra, nehogy elmozduljak, és kopaszra vágták a hajam. aztán ráültettek egy másik székre, végül felfektettek egy asztalra megnyomkodták a csontjaimat, vízzel locsolták le a bőrömöet aztán áramot vezettek a gerincembe végül lidokainnal körbeszurkáltak és fűzőt kötöttek a derekamra.

"I guess I'd like to be alone
With nothing broken, nothing thrown
Just don't ask me how I am"

vasárnap, március 20, 2005

"most, hogy úgy néz ki, téged is befogadlak, nem várhatlak ilyen rendetlenséggel" - mondta a könyvespolc előtt állva, amelyről lepakolta az összes könyvet. majd egyesével külön válogatva, precízen visszapakolt. "mint a zsidók a tejjel és a hússal" - külön a fiction, külön a non-fiction.

"akkora a hasam, mint egy bálnának" - mondta a telefonba, és elképzeltem egy kis, szőke bálnát. ami még mindig egyszerűbb volt, mint őt nagy hassal elképzelni. ha rá gondolok, akkor még mindig tejfogakat látok a szájában, mondtam marcinak, maradjon még benne egy kicsit, muszáj látnom a szőke bálnát.
magad hozol létre párhuzamos univerzumokat, amikor megpróbálsz kitérni más emberek elől, mivel másnaposságodban, két és fél óra alvás után félsz hogy válasz helyett valami más jönne ki a szádon. lemértük a táskámat, 11,5 kiló volt és ezzel nyertem, mert galádé csak 11 kilót nyomott, minden esetre nehéz volt, és ő rossz sorba állt, mert előtt egy nőtől 15 öngyújtót koboztak el, neki megforgatták a szempillaspirálját, megfogdosták a fogkeféjét, nekem elvették az ötcentest a zsebemből, majd jó utat kívántak, ezúttal nem szakadt a hó, ami mint megtudtam, itt még áprilisban is normális, előttünk pár méterre a kifutópályán landolt egy gép, majdnem elütöttük, és mielőtt elaludtam még eszembe jutott s. beszámolója európa új problémájáról, a túlzottan sűrű légifolyosókról.
Széchenyi István sosem tanult meg rendesen magyarul, és naplójában minden harmadik oldalon előfordul az öngyilkosság szó. Selbstmord. Álmomban fiú voltam és egy lánynak udvaroltam, aki olyan volt, mint Elizabeth a Jóbarátokban, de Bruce Willis nem volt ott, Elizabeth pedig nem akart velem járni. Valószínű, hogy tudatalatt úgy képzeltem, én vagyok Ross, ami azért lehet, mert tegnap este hosszan beszélgettem Ross magyar hangjával, bár mivel sosem néztem magyarul a Jóbarátokat, nem tudtam, hogy ő Ross magyar hangja. Amikor felébredtem, kiderült, hogy egy másik álomban pedig New Yorkban voltam. A magyar azon nyelvek közé tartozik, amiben kettős tagadás van, ezért olyan sok az öngyilkosság.