a gazdasági világválság keretében és folyományaként megjelentek lakásunkban a porszívóügynökök. azt mondta ingyen kitisztítja a matracot,
- ingyen?
- ingyen.
- vagyis nem kell fizetni?
- nem kell fizetni.
- tök ingyen?
- ingyen.

megsajnáltam, szakadt a hó, és már a cipője is átázott, az álcaöltönye csurom víz volt. beengedtem a porszívóügynököt. kitisztította a gyerek matracát, meg a mi maracunkat is, közben folyamatosan mutogatta az atkákat, kért, hogy maradjak vele a szobában, nézzem milyen csúnyák az atkák, és egy atka harminc napig él, és minden nap lerak egy petét, az tehát harminc nap alatt harminc pete, és annak a harminc petének is lesz harminc nap alatt harminc petéje, na az akkor egy hónap alatt összesen hány pete?

kérte, fogjam meg a porszívó fejét, hogy érezzem, milyen gyengéden forgatható, ide-oda, csúszik finoman, és akár hiszem, akár nem, percenként negyvenhétezret ver a matracra.

ma már minden háziasszony kidobja a régi, vizesalapú takarítógépét, és áttér erre. magának sem ártana.
- mit szól?
- csodálatos.
- vesznek egyet?
- mennyi?
- háromszázezer. de oda tudom adni részletre is

gurgulázva röhögni kezdtem. aztán elszégyeltem magam. aztán eltűnt a hóban.