„Mert kezdjük azzal, hogy ki szokott ebben az országban egyáltalán fogat mosni?” – robbant bele a felkiáltás a reggeli utcaforgalomba. „És ki szokott itt picsát, meg pinát mosni?” – folytatta a felsorolást, immár sokkal hangosabban, mély, telt hangon. Egy másik világban szinkronszínész lett volna. Hátán hatalmas, kopott-kék hátizsák, körülötte négy-öt, jól megtömött táska. „És ki szokott itt egyáltalán lábat mosni? Bűzlik az egész ország!” – ordította felhevülten. Mutató és hüvelykujját összeilleszette és nagyivű mozdulatokkal hadonászott. Akkorra már mindenki elhúzódott tőle. Jó tíz méterről halgatták csak döbbenten a szónoklatot, hiszen onnan is kivehető volt. „Az egész ország egy nagy szardarab!” Szoknyát és bakancsot viselt, világos haja a szemébe lógott. „Az egész országban folyik a geci!” – üvöltötte, és egy nő a fülére szorította a kezét. Aztán már nem értettük, mit kiabál, mert az ötvenhatos villamos hatalmas zajjal elhúzott előtte. Vagy fölötte. Senki sem látta pontosan.