hogy az anyám nem teljesen normális, azt mindig is sejtettem, amikor azonban a kilencedik születésnapomon hazaállított egy nejlonzacskóval, teljesen megbizonyosodtam ebben. a szatyorból egy kurva nagy fehér nyulat húzott elő, és majd elolvadt, úgy vigyorgott hozzá. végtelenül örült a nyúlnak, és remek ajándéknak tartotta egy kilencéves számára, és egyáltalán nem zavarta, hogy albérletben laktunk egy padlásszobában, hogy az istenbe tarthatnánk itt nyulat? a nyúl persze maradt, és onnantól az élet abból állt, hogy a főbérlő elől dugdostunk egy rohadt nagy állatot. korábban egyszer már egy macskát is beszerzett, aminek egy teljes év alatt sem bírta megtanítani, hogyan legyen szobatiszta (persze nekem sem tanított meg soha semmit) a macska mindig összeszarta a lakást, így végül megváltunk tőle. egyáltalán nem sajnáltam.
a nyúl egy kicsit más volt, azt egy kicsit megszerettem, mert legalább vicces volt, egy nyári napon azonban az anyám előadta, hogy leugrott szegény az erkélyről és elszaladt, majdnem sírt hozzá. persze tudtam, hogy a főbérlő megtalálta és levágta, és akkor már kezdtem gyanítani, hogy valami nem stimmel velem, mert nem sajnáltam ezt sem egyáltalán. próbáltam kicsit bőgni, az ő kedvéért, de nem sikerült.
később rámtukmált egy hörcsögöt. mindenki kapott egyet, és nem értettem, a többiek mért örülnek neki. aztán egy putnoki nyaralásból hazatérve angi halkan közölte, hogy a hörcsögök valami betegségben elpusztultak, és eltemette őket a kertben, csinált nekik sírt meg minden. na hála istennek, - gondoltam. (azt azonban már nem tudom, hogy a fenébe kerültem vajon putnokra, valami tizedrangú nagynénihez, ahol egy huszadrangú fiú rokonom megpróbált rábeszélni, hogy fürödjünk meztelenül a tóban. sikerült neki. egyszer hídvégardóban is nyaraltam valami nagynéninél, oda sem tudom, hogy kerültem, de ott legalább megnyertem a távolugró versenyt. csak sajnos olyan messzire ugrottam, hogy szétvertem a fejem egy betonkerítésben.)
szóval angéla bőgött a hörcsögök miatt, és akkor már egészen biztos voltam benne, hogy érzelmileg nem stimmel velem valami, mert nem sajnáltam ezt sem egyáltalán, de azért úgy csináltam, mint aki sajnálja, és rábeszéltem a gyászoló angélát, hogy ássuk ki a hörcsögöket. azt hazudtam látni akarom őket, utoljára.

anyám utolsó próbálkozása egy kecske volt. előkotort a padlásról valami bazi nagy, sárga lakk övet és azt tette a nyakába, mindenki hülyének nézte, hogy nyakörve van a kecskének. néha elvitte sétálni is. volt, hogy arra ébredtem, hogy a kecske ott fekszik mellettem a szőnyegen, mert persze bejöhetett a lakásba is, néha benézett a konyhába, megette, amit lehetett aztán kiment. egészen addig, amíg a húgom hisztérikus rohamot nem kapott, mert a kecske megette az érettségi téteteit.