you have got to be the last one standing

na, mégiscsak elmegy néha a nap, fátyolfelhők is jönnek a sivatagban, meg egy-két csepp eső is elcsöppent. a kutyát a szemközti házból sosem sétáltatja a férfiarcú nő, sietni kell a boltba, metr kettőkor bezár. mindenki hazamegy aludni egy kicsit, kivéve, aki még fel se kelt.

madridban olyan kék az ég, amilyet még nem láttam sehol, mintha valami nagy sivatag közepén lenne, mint a jól megszínezett képeslapokon. és az égen sosincs egy felhő sem, és ha egész európában esik, madridban akkor is jó idő van. madridban az emberek a földre dobják a szalvétákat az éttermekben, és estére jól látszik, melyik étteremben van a legtöbb szemét a földön, és mindenképpen oda kell menni vacsorázni, hiszen az a legjobb étterem, ahol a legtöbben voltak. madridban, olyan szűkek az utcák, hogy ha áthajolok az erkélyen, kezet foghatok a szemközti házban lakó transzvesztitával, akinek legalább öt szobája, és egy nagyon édes kutyája, valamint igazi mellei vannak.

"harcolni kéne valamiért Jacky". a nö kesztyűs kezével levette a napszemüvegét és ránézett. "mi a fenéért kéne harcolni" "nem tudom. kéne valami dolog. itt van például ez a pályaudvar" "mi van vele?" "le akarják bontani" "jó. legyen a pályaudvar" "oké. jössz fürdeni?" "megyek"

imádok itt lakni, mintha egyfolytában valami múlt századi hegyi üdülőtelepen lennék, óriási ősfákkal, napsütésben. sajnos az óriási markológépek bezavarnak a képbe. aztán most el is utazom egy időre, egy IGAZI, múltszázadi, hegyi üdülőtelepre, nem tudok mást tenni, ülök a padon a napon.

- Kösd be magad mama!
- De minek. Csak ide megyünk az utca végére.
- Nem az utca végére megyünk, hanem az otthonba.
- Hát az itt van az utca végén!
_ Nem itt van mama.
- Nem? Hát hol?
- Bábonyban.
- Bábonyban? Mi?
- Az otthon.
- Milyen otthon?
- Ahova költözöl.

Komótosan végiglapoztam a The Bali Times minden lapját, elolvastam az összes főcímet, és megállapítottam, hogy nincs benne semmi érdekes. Csak az utolsó oldalon tűnt fel, hogy az egész indonézül van.

kétféle ember van, az egyik a nevekre emlékszik, a másik az arcokra, és vagyok az utóbbi, ráadásul mindenféle hatványra emelve.

az almásvölgyben voltak a mészégetők, egyszer bemásztunk az egyik kemencébe, a mészkövekkel borított, kopár hegyeket a népnyelv ördögszántásnak hívja.

i'm so lonely that's ok
i shake my head

amikor zsuzsi kicsi volt, még nem aludt velünk egy szobában, most, hogy nagy lett, nem alszunk már egy szobában.

szingapúrba a világ legnagyobb gépe megy, ketten ülünk rajta.

lassan más élet jön.

"Hogy ízlik a spenót?" - kérdezte a pincér a 60 év körüli, elengánsan öltözött férfitől, aki nyakába tűrt szalvétával kanalazta a főzeléket. "Jó" - válaszolta, mire hátrafordultam. "Életemben először eszem spenótot" - mondta nekem a 60 év körüli, elegánsan öltözött férfi. "És miért pont ma?" - kérdeztem. "Ma jött el az ideje"

felmásztunk a sáros hegyoldalon, hogy megmutassam s-nek fülest, akit végül nemmi fogadtunk örökbe, de mégis megtaláltam a lakhelyét. kiderült, hogy füles valójában pici, a rotweiler méretű, 3 hónapos, piros nyakörves kölyke pedig a brúnó. azt hiszem lassan kezdünk beilleszkedni, ismerjük már ezeket a kutyásokat, meg egy 80 éves öreg bácsit, aki mindig egy apácát szálllít a hatalmas, régi merciben, meg ezenkívül egy hajléktalan házaspárt, a férfinek legalább ötvenes a szemüvege, egy rozoga nejlonbódéban laknak, és valószínűleg övék a város legszebb kilátása. a férfi múltkor hatalmas röntgenleletekkel a kezében utazott a fogason. amikor megláttam, hogy ki van vasalva az inge, majdnem elsírtam magam.

vannak tárgyak, amik azért készültek, hogy ölelgessük őket. ilyenek például a boeing gépek, és a tévétorony az alexander platz-on. nagyon örülök, hogy már konstancába is megy repülőgép, nyilvánvalóan elmegyek. rettenetesen hiányzik, bár asszem ott nincs semmi ölelgetnivaló.

s. haza hozott este egy ufonautát, és betette a bokorba és mire végre elhatároztuk, hogy befogadjuk azt a kutyát, amelyik mindig odajár, addigra befogadta más, és már a kölykét is megszülte, piros nyakörvvel.

röhögnöm kell, mikor meghallom, hogyan ejti ki a német szavakat, - ilyenkor a nyitott szám elé teszem a tenyerem, - de aztán megszokom ezt is, és már nem tűnik olyan viccesnek, kurvára fáj a fejem, majd szét reped, el tudnék talán aludni, itt ezen a vállon és közben érzem, hogy zsibbad és ég a tenyeremnek a csuklómhoz közeli része, úgy fáj, mint amikor átestem azon a korláton és lejött róla az összes bőr, felgyűrődött, alatta meg piros volt, felül a kis fehér bőrfoszlányok, látom a kavicsokat az érdes járdán, haza akarok menni, anya.

"mi lenne, ha kiderülne, hogy az isten tulajdonképpen egy kurva nagy macska, és azért teremtette az embert, hogy a macskát kényeztesse?"

most hogy engem is befogad, sót szórok a parkettára és felszámolom azt a pár évet, s mit zsidók a tejjel és a hússal, kétfelé válogatom a kényes dolgokat. jobbra a kacat, balra a hasznos holmi, jobbra az elhasznált, régi rongyok, balra az új cucc, jobbra a már olvasott, és soha nem olvasott könyvek, balra ugyanez, balra a macskaalom, jobbra a macska, jobbra a romantikus cédé, balra a divatos irányzatok: 'cos I'm still Marshal Mathers, I'm just a regular guy,
I don't know why all the fuss about me.
(I'm still, I'm still Jenny from the block!)

egyszer már befürödtem a büdöskékkel. lehet, hogy nem kéne újra elültetni őket. majd szólok, hogy mi lett a vége.

először csak az tűnt fel, hogy valami nincs rendben, aztán feltűnt, az nincs rendben, hogy hatalmas üresség volt ott, ahol előtte dolgok voltak. mindegy, eltűntek a fák, nem tudom hány évesek voltak. reggel jöttek, ketten egy fűrésszel. a szomszéd azt mondta mindig átfújja a tűlevelet a szél a gyepre, és vágja ki.
bement a szobába, behúzta a függönyöket, beburkolózott egy plédbe, és ott ült egész nap a fotelben. csak délután ment ki, és akkor látta hogy csak az egyik ember van ott. a másik már kórházban volt, leesett a fáról a fűrésszel a kezében, és eltört a bordája. nem is tűnt fel neki a mentő.

ha sztár lennék, nyilatkozhatnám, hogy de hát én is ugyan úgy élek, mint a hétköznapi emberek! éjjelente ikea-szekrényeket szerelek össze.

Cos heaven aint close in a place like this

Never thought I'd let a rumour ruin my moonlight
But somebody told me you had a boyfriend who looked like a girlfriend
That I had in february of last year

Cos heaven aint close in a place like this

van abban valami perverz és bizarr, ha az ember egész délelőtt a távirányítót nyomkodja egy tízmillió lejes bukaresti szállodában, a reggelinél londoni mókusidomárokkal és spanyol kacsaszakértőkkel társalog, aztán iszik egy kávét a parkban, ahol önfeledten csónakáznak a románok, majd hirtelen felindulásból vásárol egy magassarkú cipőt.