kétféle ember van, az egyik a nevekre emlékszik, a másik az arcokra, és vagyok az utóbbi, ráadásul mindenféle hatványra emelve.

az almásvölgyben voltak a mészégetők, egyszer bemásztunk az egyik kemencébe, a mészkövekkel borított, kopár hegyeket a népnyelv ördögszántásnak hívja.

i'm so lonely that's ok
i shake my head

amikor zsuzsi kicsi volt, még nem aludt velünk egy szobában, most, hogy nagy lett, nem alszunk már egy szobában.

szingapúrba a világ legnagyobb gépe megy, ketten ülünk rajta.

lassan más élet jön.

"Hogy ízlik a spenót?" - kérdezte a pincér a 60 év körüli, elengánsan öltözött férfitől, aki nyakába tűrt szalvétával kanalazta a főzeléket. "Jó" - válaszolta, mire hátrafordultam. "Életemben először eszem spenótot" - mondta nekem a 60 év körüli, elegánsan öltözött férfi. "És miért pont ma?" - kérdeztem. "Ma jött el az ideje"

felmásztunk a sáros hegyoldalon, hogy megmutassam s-nek fülest, akit végül nemmi fogadtunk örökbe, de mégis megtaláltam a lakhelyét. kiderült, hogy füles valójában pici, a rotweiler méretű, 3 hónapos, piros nyakörves kölyke pedig a brúnó. azt hiszem lassan kezdünk beilleszkedni, ismerjük már ezeket a kutyásokat, meg egy 80 éves öreg bácsit, aki mindig egy apácát szálllít a hatalmas, régi merciben, meg ezenkívül egy hajléktalan házaspárt, a férfinek legalább ötvenes a szemüvege, egy rozoga nejlonbódéban laknak, és valószínűleg övék a város legszebb kilátása. a férfi múltkor hatalmas röntgenleletekkel a kezében utazott a fogason. amikor megláttam, hogy ki van vasalva az inge, majdnem elsírtam magam.

vannak tárgyak, amik azért készültek, hogy ölelgessük őket. ilyenek például a boeing gépek, és a tévétorony az alexander platz-on. nagyon örülök, hogy már konstancába is megy repülőgép, nyilvánvalóan elmegyek. rettenetesen hiányzik, bár asszem ott nincs semmi ölelgetnivaló.

s. haza hozott este egy ufonautát, és betette a bokorba és mire végre elhatároztuk, hogy befogadjuk azt a kutyát, amelyik mindig odajár, addigra befogadta más, és már a kölykét is megszülte, piros nyakörvvel.

röhögnöm kell, mikor meghallom, hogyan ejti ki a német szavakat, - ilyenkor a nyitott szám elé teszem a tenyerem, - de aztán megszokom ezt is, és már nem tűnik olyan viccesnek, kurvára fáj a fejem, majd szét reped, el tudnék talán aludni, itt ezen a vállon és közben érzem, hogy zsibbad és ég a tenyeremnek a csuklómhoz közeli része, úgy fáj, mint amikor átestem azon a korláton és lejött róla az összes bőr, felgyűrődött, alatta meg piros volt, felül a kis fehér bőrfoszlányok, látom a kavicsokat az érdes járdán, haza akarok menni, anya.

"mi lenne, ha kiderülne, hogy az isten tulajdonképpen egy kurva nagy macska, és azért teremtette az embert, hogy a macskát kényeztesse?"

most hogy engem is befogad, sót szórok a parkettára és felszámolom azt a pár évet, s mit zsidók a tejjel és a hússal, kétfelé válogatom a kényes dolgokat. jobbra a kacat, balra a hasznos holmi, jobbra az elhasznált, régi rongyok, balra az új cucc, jobbra a már olvasott, és soha nem olvasott könyvek, balra ugyanez, balra a macskaalom, jobbra a macska, jobbra a romantikus cédé, balra a divatos irányzatok: 'cos I'm still Marshal Mathers, I'm just a regular guy,
I don't know why all the fuss about me.
(I'm still, I'm still Jenny from the block!)

egyszer már befürödtem a büdöskékkel. lehet, hogy nem kéne újra elültetni őket. majd szólok, hogy mi lett a vége.

először csak az tűnt fel, hogy valami nincs rendben, aztán feltűnt, az nincs rendben, hogy hatalmas üresség volt ott, ahol előtte dolgok voltak. mindegy, eltűntek a fák, nem tudom hány évesek voltak. reggel jöttek, ketten egy fűrésszel. a szomszéd azt mondta mindig átfújja a tűlevelet a szél a gyepre, és vágja ki.
bement a szobába, behúzta a függönyöket, beburkolózott egy plédbe, és ott ült egész nap a fotelben. csak délután ment ki, és akkor látta hogy csak az egyik ember van ott. a másik már kórházban volt, leesett a fáról a fűrésszel a kezében, és eltört a bordája. nem is tűnt fel neki a mentő.

ha sztár lennék, nyilatkozhatnám, hogy de hát én is ugyan úgy élek, mint a hétköznapi emberek! éjjelente ikea-szekrényeket szerelek össze.

Cos heaven aint close in a place like this

Never thought I'd let a rumour ruin my moonlight
But somebody told me you had a boyfriend who looked like a girlfriend
That I had in february of last year

Cos heaven aint close in a place like this

van abban valami perverz és bizarr, ha az ember egész délelőtt a távirányítót nyomkodja egy tízmillió lejes bukaresti szállodában, a reggelinél londoni mókusidomárokkal és spanyol kacsaszakértőkkel társalog, aztán iszik egy kávét a parkban, ahol önfeledten csónakáznak a románok, majd hirtelen felindulásból vásárol egy magassarkú cipőt.

somebody told me
you had a boyfriend
who looked like a girlfriend

Ült az ágyról /lógott a lába/ egészen mélyre/ sokáig nézte/ hogyan mosódik/ be a sötétbe /a meztelen lábak/ körvonala. /Ült az ágyon / be az ölébe/ lógott a karja/ szorosan tartva/ mély markában / a könyvköteget.
Ült az ágyon / a gyapjas ágyon/ évszakok változtak/ közben a fákon/ hangosan ejtett ki/ minden betűt/ szemébe lógott/ haja.



She said : in the days when you were
Hopelessly poor
I just liked you more...

And if you have five seconds to spare
Then I’ll tell you the story of my life :
Sixteen, clumsy and shy
I went to london and i
I booked myself in at the y ... w.c.a.
I said : I like it here - can I stay ?
I like it here - can I stay ?
And do you have a vacancy
For a back-scrubber ?

kaptam egy hatalmas, fehér bárányt, az öcsém nagyobb mint én, sokkal, a hugom egyre csinosabb, és egyre jobban hasonlít nagypapa testvérére, a vilma nénire, legalábbis azon a képen, ami a hálószobában lóg, és amin nagyapapa még csak négy éves, s. vett nekem egy szép rózsaszín cipőt mielőtt elutazott bukarestbe, de nem tudom hordani, mert esik az eső. a festményről, ami a konyhámban lóg, eddig senki sem tudott, be kell jelenteni.

nekimegyek a postaládáknak.

beültettek egyy forgószékbe, kötényt kötöttek a nyakamba és nehezéket helyeztek a vállamra, nehogy elmozduljak, és kopaszra vágták a hajam. aztán ráültettek egy másik székre, végül felfektettek egy asztalra megnyomkodták a csontjaimat, vízzel locsolták le a bőrömöet aztán áramot vezettek a gerincembe végül lidokainnal körbeszurkáltak és fűzőt kötöttek a derekamra.

"I guess I'd like to be alone
With nothing broken, nothing thrown
Just don't ask me how I am"

"most, hogy úgy néz ki, téged is befogadlak, nem várhatlak ilyen rendetlenséggel" - mondta a könyvespolc előtt állva, amelyről lepakolta az összes könyvet. majd egyesével külön válogatva, precízen visszapakolt. "mint a zsidók a tejjel és a hússal" - külön a fiction, külön a non-fiction.

"akkora a hasam, mint egy bálnának" - mondta a telefonba, és elképzeltem egy kis, szőke bálnát. ami még mindig egyszerűbb volt, mint őt nagy hassal elképzelni. ha rá gondolok, akkor még mindig tejfogakat látok a szájában, mondtam marcinak, maradjon még benne egy kicsit, muszáj látnom a szőke bálnát.

magad hozol létre párhuzamos univerzumokat, amikor megpróbálsz kitérni más emberek elől, mivel másnaposságodban, két és fél óra alvás után félsz hogy válasz helyett valami más jönne ki a szádon. lemértük a táskámat, 11,5 kiló volt és ezzel nyertem, mert galádé csak 11 kilót nyomott, minden esetre nehéz volt, és ő rossz sorba állt, mert előtt egy nőtől 15 öngyújtót koboztak el, neki megforgatták a szempillaspirálját, megfogdosták a fogkeféjét, nekem elvették az ötcentest a zsebemből, majd jó utat kívántak, ezúttal nem szakadt a hó, ami mint megtudtam, itt még áprilisban is normális, előttünk pár méterre a kifutópályán landolt egy gép, majdnem elütöttük, és mielőtt elaludtam még eszembe jutott s. beszámolója európa új problémájáról, a túlzottan sűrű légifolyosókról.