felkerestem a pastelería húngara-t madrid előkelő negyedében, ahol állítólag magyar süteményeket árulnak, hiszen magyar cukrászda.
megkérdeztem a nénit spanyolul, van-e valami magyar cucc, mire azt mondta, jelenleg nincs, de holnap tizenegykor lesz 'vájgli' meg 'srudl'. másnap tizenegykor kértem két rúd diós bejglit, 'strudl' most nem kell, köszönöm. mivel tele volt a polc tokajival, mondtam abból is kérek egy üveggel.
a néni megzavarodva rámnézett, majd elnézést kért, és közölte, hogy azt nem tudja eladni. ugyanis fogalma sincs mennyibe kerül, hiszen sosem akarta még megvenni senki.

olyan lettem, mint egy alkimista. próbálom kikísérletezni a tökéletes tortillát, már száz receptem megnéztem, de valami egyszerűen mindig hiányzik, egy íz, amit nem találok.