mindig is úgy gondoltam, hogy a világ egyik legnehezebb dolga, egyedül eltölteni egy vasárnapot, bár sosem jutottam dűlőre abban, hogy vajon a borús, vagy a derűs vasárnap a nehezebb. de utóbbi most madridban is megadatott, és miután az angyali üdvözletek már a fejemen jöttek ki, több órányi boticelli, raffaello, bosch és jav van eyck után, most itthon nézek valami szenvedős judy fosteres filmet a tévében spanyolul, miközben a szemközti lakásban egyre többen vannak, már fürtökben lógnak az erkélyen, esznek, cigiznek, miközben egy profi, fejlámpás sminkes nőnek sminkeli a férfiakat.