van itt rajtam ez a test, amit nem érzek különösebben hozzámtartozónak, hiszen legtöbbször tőlem külön létezik, mert nekimegyek például a postaládáknak, holott nem én vagyok, aki ezt akarná, meg itt van rajtam ez az orr, ami érzékeny lett a szagokra, és csíp és mar belül a nyálkahártya, ha valaki olyan a közelemben van, és itt van akkor még valami szem is, ami kifolyik, holott csak nézni akarok, meg száj, aminek küldöm bár a parancsokat, de más mond mint az üzenet, és nem mosolyog hiába húzom, meg a fogak a szájpadlásra fölkapcsoalva, fájnak, ők maguk mert úgy akarják, mi közöm nekem ehhez az egészhez, nem beszélve a szélről, ami szárít, a gondolatokról, melyek nem az enyémek, a könnyekről, melyeket más helyett sírok, a sírok, melyeket a kezem ás bár, de az is más, én nem vagyok már lassan csak az ágyban, este és reggel között a lassú félhomályban.