na tessék, ha már másoknál tartunk, ne ragadjunk le önmagunknál, meg a körülöttünk lévő ismeretleneknél. ott van például stelpa, akivel, mint maga is megírta terepszemlét végeztünk, és akkor csak ültünk ott azokon a rekeszeken, és ő csak a fejét ingatta jobbra balra, meg le föl, hogy olyan imbolyogva járt a nyakán, és szerette volna, ha nagyon hosszú keze lenne, és nagyon erős lenne, és kinyúlna az erkélyről, és megmarkolná ott lent a villamsot, és rátenné egy másik sínre, úgy, ahogy a közlekedési múzeumban lehet ide-oda pakolni a vonatokat. mert a villamos hangos, és sokkal korábban műszakba áll, mint egy ember. de stelpa rájött, hogyan hasznosíthatná azt, ami eredetileg kellemetlennek bizonyult a számára, és kiáll a sörrekeszes erkélyre és fényképezi az strandpapucsos utcát. meg a robotoló villamosokat.