kedd, július 27, 2004

Aztán fogtam egy befőttesüveget, olyan közepes fajtát, és elindultam a kertbe. A csűrtől a víznyelőig begyűjtöttem az összes katicát, amit a leveleken találtam, és belegyömöszöltem őket az üvegbe mind az összeset, tömtem bele fűszálakat, aztán felvittem a házba. Zsuzsi irigyelte, bár mondtam, van elég, neki is jut. De neki saját kellett, így elindultam még egyszer, a csűrtől a víznyelőig begyűjtöttem az összes katicát, amit a leveleken találtam, de neki csak kicsi üvegbe tettem, mert ő kicsi volt. Aztán kivettem a fiókból a legnagyobb kést, és lyukakat ütöttem a fémkupakba, hogy legyen nekik levegő. Aztán engedtem levegőt a Zsuzsi katicáinak is. Mivel nem sokkal előtte halt meg a hörcsög, nem lepődtem meg nagyon, mikor ezek is elpusztultak. Zsuzsi se. Aztán kimentem a tóhoz, és megkértem az egyik horgászt, adja nekem az egyik halat. Felvittem a házhoz, olyan közepes fajta volt. Betettem egy narancssárga vödörbe, gondoltam, biztos eszik valamit, de nem tudtam, mit, így nem etettem. Akkor az is meghalt, eltemettük, már rutin volt. Másnap a macska kiásta és megette. Akkor rájöttem, hogy meg merem fogni a békát. Fogtam békákat és beletettem egy befőttesüvegbe, döglött legyekkel tápláltam. A békától mindenki undorodott, kényszerítettek, hogy engedjem el. Egy darabig követtem, aztán eltűnt a kerítés alatt. Évekkel később letettek egy kutyát az ajtó elé. Nagyon pici volt, megtartottuk. A kutya azonban egyre csak nőtt, kinőtte a lakást, aztán kinőtt minket. Akkor fogtam a kutyát, és elvittem egy tejesemberhez. Mivel a kutya mindig csak az ülésen ült a vonaton, neki is váltottam helyjegyet. Ült mellettem, magasabb volt, mint én és csöpögött a nyála. Sosem láttam kedvesebbet. Most van egy macskám. Az ágyamba alszik, éjszaka néha mellém lopózik, és beleharap a fülembe. Igaza van.


and I hope that you see this heart
behind my tired eyes

Nincsenek megjegyzések: