magam is furcsa vagyok magamnak, amióta anya vagyok, nincsenek gondolataim.
először azt hitttem, ez egy elmélyülő állapot, amikor az ember újraéli a múltját, a saját gyerekkorát. de nem.
egyelőre nincsenek gondolatok, nosztalgia, melankólia, elvágyódás semmi.
csak egy hatalmas szerelem kezdete, amikor itt van, csak szagolom, szagolom, amikor alszik, várom, hogy ébren legyen.
kedd, február 12, 2008
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)