somebody told me
you had a boyfriend
who looked like a girlfriend

Ült az ágyról /lógott a lába/ egészen mélyre/ sokáig nézte/ hogyan mosódik/ be a sötétbe /a meztelen lábak/ körvonala. /Ült az ágyon / be az ölébe/ lógott a karja/ szorosan tartva/ mély markában / a könyvköteget.
Ült az ágyon / a gyapjas ágyon/ évszakok változtak/ közben a fákon/ hangosan ejtett ki/ minden betűt/ szemébe lógott/ haja.



She said : in the days when you were
Hopelessly poor
I just liked you more...

And if you have five seconds to spare
Then I’ll tell you the story of my life :
Sixteen, clumsy and shy
I went to london and i
I booked myself in at the y ... w.c.a.
I said : I like it here - can I stay ?
I like it here - can I stay ?
And do you have a vacancy
For a back-scrubber ?

kaptam egy hatalmas, fehér bárányt, az öcsém nagyobb mint én, sokkal, a hugom egyre csinosabb, és egyre jobban hasonlít nagypapa testvérére, a vilma nénire, legalábbis azon a képen, ami a hálószobában lóg, és amin nagyapapa még csak négy éves, s. vett nekem egy szép rózsaszín cipőt mielőtt elutazott bukarestbe, de nem tudom hordani, mert esik az eső. a festményről, ami a konyhámban lóg, eddig senki sem tudott, be kell jelenteni.

nekimegyek a postaládáknak.

beültettek egyy forgószékbe, kötényt kötöttek a nyakamba és nehezéket helyeztek a vállamra, nehogy elmozduljak, és kopaszra vágták a hajam. aztán ráültettek egy másik székre, végül felfektettek egy asztalra megnyomkodták a csontjaimat, vízzel locsolták le a bőrömöet aztán áramot vezettek a gerincembe végül lidokainnal körbeszurkáltak és fűzőt kötöttek a derekamra.

"I guess I'd like to be alone
With nothing broken, nothing thrown
Just don't ask me how I am"

"most, hogy úgy néz ki, téged is befogadlak, nem várhatlak ilyen rendetlenséggel" - mondta a könyvespolc előtt állva, amelyről lepakolta az összes könyvet. majd egyesével külön válogatva, precízen visszapakolt. "mint a zsidók a tejjel és a hússal" - külön a fiction, külön a non-fiction.

"akkora a hasam, mint egy bálnának" - mondta a telefonba, és elképzeltem egy kis, szőke bálnát. ami még mindig egyszerűbb volt, mint őt nagy hassal elképzelni. ha rá gondolok, akkor még mindig tejfogakat látok a szájában, mondtam marcinak, maradjon még benne egy kicsit, muszáj látnom a szőke bálnát.

magad hozol létre párhuzamos univerzumokat, amikor megpróbálsz kitérni más emberek elől, mivel másnaposságodban, két és fél óra alvás után félsz hogy válasz helyett valami más jönne ki a szádon. lemértük a táskámat, 11,5 kiló volt és ezzel nyertem, mert galádé csak 11 kilót nyomott, minden esetre nehéz volt, és ő rossz sorba állt, mert előtt egy nőtől 15 öngyújtót koboztak el, neki megforgatták a szempillaspirálját, megfogdosták a fogkeféjét, nekem elvették az ötcentest a zsebemből, majd jó utat kívántak, ezúttal nem szakadt a hó, ami mint megtudtam, itt még áprilisban is normális, előttünk pár méterre a kifutópályán landolt egy gép, majdnem elütöttük, és mielőtt elaludtam még eszembe jutott s. beszámolója európa új problémájáról, a túlzottan sűrű légifolyosókról.

Széchenyi István sosem tanult meg rendesen magyarul, és naplójában minden harmadik oldalon előfordul az öngyilkosság szó. Selbstmord. Álmomban fiú voltam és egy lánynak udvaroltam, aki olyan volt, mint Elizabeth a Jóbarátokban, de Bruce Willis nem volt ott, Elizabeth pedig nem akart velem járni. Valószínű, hogy tudatalatt úgy képzeltem, én vagyok Ross, ami azért lehet, mert tegnap este hosszan beszélgettem Ross magyar hangjával, bár mivel sosem néztem magyarul a Jóbarátokat, nem tudtam, hogy ő Ross magyar hangja. Amikor felébredtem, kiderült, hogy egy másik álomban pedig New Yorkban voltam. A magyar azon nyelvek közé tartozik, amiben kettős tagadás van, ezért olyan sok az öngyilkosság.

a macska reggelente pár percre bemászik az ágyba, bár ezt mindketten helytelenítjük. úgy teszünk, mintha csak véletlenül tévedt volna a fejére a kezünk.

Mit jelez ez a tábla?
Köteles-e a mások által előidézett veszélyhezetet elhárítani?
Végezhet-e egyirányú úton hátramenetet?
Áthajthat-e éjfélkor a táblával jelölt útszakaszon?
Adhat-e hangjelet a teheneknek?
Adhat-e fényjelet a teheneknek?
Adhat-e hangjelet a szarvasoknak?
Adhat-e hangjelet lakott területen kívül?
Adhat-e hangjelet?
Adhat-e?
E?
?

este a kanapé és a fotel közé esett, pedig csak egy törtölközőt akart kivenni a szekrényből. aztán úgy is maradt, nem tudott felállni többé, ült ott az a tehetetlen test, egész este, meg egész éjjel, aztán egész regggel is. ült a kanapénak támaszkodva, lábai terpeszben az ablak felé, másnap így találtak rá, mikor feltörték az ajtót. én például belegondolni sem merek abba, hogy lehet elviselni, ha eltűnik minden?

Aztán nyüszítve bár, de odament a homokban heverő pettyes jaguárhoz, két kezével kifeszítette a száját, amit a pettyes dög meglepő békességgel tűrt. egyet-kettőt csapott a farkával, kinyitotta tán kicsit a szemét, de különösebben nem zavarták az események. ő pedig remegve félve visszahúzta a kezeit; a jaguár szája úgy maradt, tátva. akkor nyelt egyet és belefektette a fejét a kitátott szájba, egészen rálapult a nedves nyelvre, térde belesüppedt a homokba, összeszorította a szemét és várt. a jaguárt azonban zavarni kezdte a nyelvét csiklandozó, reszkető fejecske, ezért a nyelvével kitúrta a szájából a nyálas emberfejet, körbenyalta néhányszor a száját, aztán tovább aludt.
akkor odament a csupasz kígyóhoz, megfogta a nyálkás, súlyos testet és rátekerte a mellkasára. remegő kézzel bújtatta át a fejét a hóna alatt, aztán átnyúlt a másik oldalra és visszahúzta előre, aztán újra, meg újra, amíg csak ért a hosszú állat. közben a kígyó a szemét sem nyitotta ki, gyengéden lapult a kistrikóra, néha lélegzett egyet, mélyet, kéjeset. aztán ott állt órákat a tűző napon, a forró homszemek felett és várt, ingerelte a kígyót, markolászta a fejét, hogy szoruljon rá és roppantsa össze a mellkasát. és várt izzadva, és akkor a kígyó ernyedten a bokájára csúszott, majd elsiklott. nem volt kedve fojtogatni.
akkor befeküdt a hűsítő hatalmas ágyba, és fejére tapasztotta a párnát, nedves lett a sírástól a lepedő és arra ébredt, hogy ujjak matatnak a lába között.

The silicon chip inside her head
Gets switched to overload.
And nobody's gonna go to school today,
She's going to make them stay at home.
And daddy doesn't understand it,
He always said she was as good as gold.
And he can see no reason
'Cause there are no reasons
What reason do you need to be shown?

elmaradtak a nyelvórák, a lelkesedés, a macska nyakörvének pótlása, a halottaknapi temetőlátogatás, az adventikoszorú készítés, a nagy piaci bevásárlás, a vázába virág, az ágynemű lehúzás, a mosogatás, a keveset evés - sokat mozgás, a meleg télicipő vásárlás, a nagymama felhívása, a reggeli úszás, a mindenkire odafigyelek, a vastag könyvek olvasása, az e-mailek megválaszolása, távoli barátok látogatása, az ígértek teljesítése, a mozibamenés, az operalátogatás, a robogózás, a repülés és a gyerekszülés.

augusztusban elképedve kellett megállapítanom, hogy a macska már egy berlin-miskolc viszonylatban mozog a térképen. mára azonban az állat szinte beteríti az európa térképet, feje párizson fekszik, a farka pedig moszkvát csapkodja. magára növeszetett még két kiló szőrzetet, és bár tudom, hogy ez az ég világon senkit nem érdekel, de mégis meg kell emlékeznem róla, olyan jó puha, nyitható, csukható, kedves, kiegyensúlyozott, békés, vicces és szórakoztató. persze ha nem lenne szőre, nem szeretnénk.

na tessék, ha már másoknál tartunk, ne ragadjunk le önmagunknál, meg a körülöttünk lévő ismeretleneknél. ott van például stelpa, akivel, mint maga is megírta terepszemlét végeztünk, és akkor csak ültünk ott azokon a rekeszeken, és ő csak a fejét ingatta jobbra balra, meg le föl, hogy olyan imbolyogva járt a nyakán, és szerette volna, ha nagyon hosszú keze lenne, és nagyon erős lenne, és kinyúlna az erkélyről, és megmarkolná ott lent a villamsot, és rátenné egy másik sínre, úgy, ahogy a közlekedési múzeumban lehet ide-oda pakolni a vonatokat. mert a villamos hangos, és sokkal korábban műszakba áll, mint egy ember. de stelpa rájött, hogyan hasznosíthatná azt, ami eredetileg kellemetlennek bizonyult a számára, és kiáll a sörrekeszes erkélyre és fényképezi az strandpapucsos utcát. meg a robotoló villamosokat.

nem szeretem, ha valaki túl közel jön, és úgy köröz a területemen mint egy magabiztos macska. nem szeretem, ha valaki megfogdossa a dolgaimat, miközben nem is arra figyel, hanem valami másra, nem szeretem, ha valaki olyan kérdéseket tesz fel, amire nem akarok válaszolni, nem szeretem továbbá, amikor valaki beszélgetni akar engem nem érdeklő dolgokról, és nem szeretem, ha érdektelen kérdésekkel traktál. nem szeretem, ha valaki nem úgy reagál, ahogy előtte vártam, és nem szeretem ha pillanatnyilag megoldatlan problémákat szegez nekem. nem szeretem, ha valaki úgy gondoja, pusztán az ő véleménye mérvadó, és megmondhatja másoknak hogyan kellene a dolgoknak lenni, nem szeretem, ha valakinek nincs humorérzéke mikor viccelni akarok, és nem szeretem ha valaki rámerőszakolja a rossz hangulatát, amikor jó kedvem van, és nem szeretem, ha fel akarnak vidítani, mikor szomorú vagyok.

nem szeretem, ha valakihez túl közel megyek, nem szeretem, ha azt gondolom más dolgairól, hogy az enyém, nem szeretem ha szemérmetlenül tapogatom már holmiját. nem szeretem, mikor nem válaszolok olyan kérdésekre, amik nem érdekelnek és ha nem veszem észre, hogy valakit nem érdekel, amit kérdezek. nem szeretem, hogy nem birom elviselni, ha valaki úgy gondolja, csak az ő véleménye mérvadó, és nem szeretem, hogy ragaszkodom a rossz kedvemhez, mikor fel akarnak vidítani, és nem szeretem, ha nem tudok alkalmazkodni mások szomorúságához. nem szeretem, ha valaki túl sokat beszél, ha én túl sokat beszélek, szóval nem szeretem, hogy nem szeretem, hogy mások ugyan úgy viselkednek, ahogy én.

"van ott egy másik ház is" - mondta és elcsuklott a hangja a sírástól, ahogy ült ott az ablak előtt, azon az undorítő, piros műbőr lócán, amire rá van terítve az az undorító, zsemle színű műszőr. "igen, ott van a másik ház" - mondtam én is, és elfordultam, tőle és a saját hangomtól. éreztem hogy hánynom kell. aztán pár perc alatt átgondoltam, mi kell az élethez, és elkezdtem kihordani. és arra gondoltam, abszurd, hogy az élethez az kell, amit én gondolok: egy sparhelt, egy ágy, asztal van kint, könyvet nem olvas, antenna a tévéhez nincs, szóval kel még takaró, meg a szőnyeg, egy hűtő, meg a spájzból, ami megmaradt, virág nem kell, de tök mindegy, hogy hol pusztulnak el, meg vödör a víznek, meg szappan, törölköző, macskakaja meg a macskák, a ruhák, egy lámpa, aztán több dolog eszembe se jut. a fényképeket jobb lesz, ha eldugom.

nem igazán ismert meg, ami jobban kiborított, mint gondoltam volna. vagy megismert csak teljes mértékben ignorált, nem maradt már energiája arra, hogy bármit észrevegyen, ami nem a fájdalmához kapcsolódik. és akkor biztos voltam benne, hogy most és itt fog megtörténni, és hatalmas tévedés egyáltalán az is, hogy nem történt meg már eddig. most azonban, hogy itt vagyok, egészen bizonyosan meg fog történni, ami hirtelen sokkal borzasztóbbá tette az egészet. a halál - kimondva steril fogalom. szaga, íze, tapintása és hatása csak akkor lesz, ha ott vagy. és akkor azt kivánod legyen még ereje egy kicsit. csak addig, amíg elmész. mert önző vagy. és csak magadat véded.

van itt rajtam ez a test, amit nem érzek különösebben hozzámtartozónak, hiszen legtöbbször tőlem külön létezik, mert nekimegyek például a postaládáknak, holott nem én vagyok, aki ezt akarná, meg itt van rajtam ez az orr, ami érzékeny lett a szagokra, és csíp és mar belül a nyálkahártya, ha valaki olyan a közelemben van, és itt van akkor még valami szem is, ami kifolyik, holott csak nézni akarok, meg száj, aminek küldöm bár a parancsokat, de más mond mint az üzenet, és nem mosolyog hiába húzom, meg a fogak a szájpadlásra fölkapcsoalva, fájnak, ők maguk mert úgy akarják, mi közöm nekem ehhez az egészhez, nem beszélve a szélről, ami szárít, a gondolatokról, melyek nem az enyémek, a könnyekről, melyeket más helyett sírok, a sírok, melyeket a kezem ás bár, de az is más, én nem vagyok már lassan csak az ágyban, este és reggel között a lassú félhomályban.