szappho

2010-07-07T13:06:00.003+03:00

legjobban a lagzikat szerettük, több okból is. egyrészt koszorúslánynak lenni 4-5 évesen igen menő volt, megkaptuk a kis fehér kötényt és vonultunk a menyasszony mellett. másrészt mama keze alól olyan tökéletes, kerek torták kerültek ki, hogy ma sem értem, hogy lehet egy csokimáz ennyire repedésmentesen kemény, mindezt csak úgy mellékesen, félkézzel. bármibe beledugta az ujját, abból tökéletes süti lett. de a lagzikat nem ezért szerettük a leginkább, hanem azért, mert a felnőttek nem tudtak ránk figyelni, így végre mindketten kedvenc elfoglaltságunknak hódolhattunk: én az evésnek, angi meg a kólaivásnak. (az meg csak hab volt a tortán, hogy zsuzsitól ilyenkor meg lehetett szabadulni, mert ő túl kicsi volt, így nem engedték a lagziba.)

otthon sosem engedték, hogy eleget egyek. a negyedik réntott csirkecomb után egyszerűen nem adtak többet. hamar rájöttem, hogy rájuk kell hagyni, aztán ha mindenki befejezte és eltűntek, bementem a spájzba, leültem a padlásra vezető létrára, és megettem a maradékot. angélának meg kólát nem adtak soha, mert már egy csepp kólától is vérezni kezdett az orra, így nem is volt otthon soha kóla. a lagziban végre mindezen korlátoktól megszabadulva én sorra jártam az asztalokat, megettem minden maradékot, különös figyelmet fordítva kedvencemre, a töltött káposztára, angi pedig beült egy sarokba és itta egymás után a pepsiket. ezeknek a lagziknak mindig ugyanaz lett a vége, álltunk hajnalban a fürdőkád fölött, én hánytam, anginak meg vérzett az orra.

mártival két hete találkoztam, nem hittem a szememnek, amikor jött szembe, megörgedett, a fiai húszont túl vannak már. és csak annyit tudtam neki mondani, hogy nagyot hánytam a lagzid után.

2010-02-26T13:37:00.005+02:00

hogy az anyám nem teljesen normális, azt mindig is sejtettem, amikor azonban a kilencedik születésnapomon hazaállított egy nejlonzacskóval, teljesen megbizonyosodtam ebben. a szatyorból egy kurva nagy fehér nyulat húzott elő, és majd elolvadt, úgy vigyorgott hozzá. végtelenül örült a nyúlnak, és remek ajándéknak tartotta egy kilencéves számára, és egyáltalán nem zavarta, hogy albérletben laktunk egy padlásszobában, hogy az istenbe tarthatnánk itt nyulat? a nyúl persze maradt, és onnantól az élet abból állt, hogy a főbérlő elől dugdostunk egy rohadt nagy állatot. korábban egyszer már egy macskát is beszerzett, aminek egy teljes év alatt sem bírta megtanítani, hogyan legyen szobatiszta (persze nekem sem tanított meg soha semmit) a macska mindig összeszarta a lakást, így végül megváltunk tőle. egyáltalán nem sajnáltam.
a nyúl egy kicsit más volt, azt egy kicsit megszerettem, mert legalább vicces volt, egy nyári napon azonban az anyám előadta, hogy leugrott szegény az erkélyről és elszaladt, majdnem sírt hozzá. persze tudtam, hogy a főbérlő megtalálta és levágta, és akkor már kezdtem gyanítani, hogy valami nem stimmel velem, mert nem sajnáltam ezt sem egyáltalán. próbáltam kicsit bőgni, az ő kedvéért, de nem sikerült.
később rámtukmált egy hörcsögöt. mindenki kapott egyet, és nem értettem, a többiek mért örülnek neki. aztán egy putnoki nyaralásból hazatérve angi halkan közölte, hogy a hörcsögök valami betegségben elpusztultak, és eltemette őket a kertben, csinált nekik sírt meg minden. na hála istennek, - gondoltam. (azt azonban már nem tudom, hogy a fenébe kerültem vajon putnokra, valami tizedrangú nagynénihez, ahol egy huszadrangú fiú rokonom megpróbált rábeszélni, hogy fürödjünk meztelenül a tóban. sikerült neki. egyszer hídvégardóban is nyaraltam valami nagynéninél, oda sem tudom, hogy kerültem, de ott legalább megnyertem a távolugró versenyt. csak sajnos olyan messzire ugrottam, hogy szétvertem a fejem egy betonkerítésben.)
szóval angéla bőgött a hörcsögök miatt, és akkor már egészen biztos voltam benne, hogy érzelmileg nem stimmel velem valami, mert nem sajnáltam ezt sem egyáltalán, de azért úgy csináltam, mint aki sajnálja, és rábeszéltem a gyászoló angélát, hogy ássuk ki a hörcsögöket. azt hazudtam látni akarom őket, utoljára.

anyám utolsó próbálkozása egy kecske volt. előkotort a padlásról valami bazi nagy, sárga lakk övet és azt tette a nyakába, mindenki hülyének nézte, hogy nyakörve van a kecskének. néha elvitte sétálni is. volt, hogy arra ébredtem, hogy a kecske ott fekszik mellettem a szőnyegen, mert persze bejöhetett a lakásba is, néha benézett a konyhába, megette, amit lehetett aztán kiment. egészen addig, amíg a húgom hisztérikus rohamot nem kapott, mert a kecske megette az érettségi téteteit.

2010-01-21T12:34:00.002+02:00

érdekes módon soha semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy a kockaház szűk pincéjében működő tejleadót csarnoknak hívták. abban azonban egészen biztos voltam, hogy azért Ilonka a tejes asszony, mert egyszerűen nem találtak mást a faluban, aki befért volna oda. én már négyévesen behúztam a nyakam, amikor beléptem, mert féltem, hogy beverem a fejem. a tejet zománcozott kancsóba fejték, aztán átszűrték egy pelenkán, felforralták, majd lehetett inni. menőbb volt persze odatartani a bögrét közvetlenül a tehén tőgye alá, de én erről hamar leszoktam, mert mindig befolyt a cipőmbe a trágyalé, és amit a trágyalé egyszer megtámad, az már menthetetlen. mama nem tartott tehenet, mert ő annál már felvilágosultabbnak gondolta magát (persze nem volt az, vasárnap el kellett menni az udvar végébe teregetni, nehogy meglássák a szomszédok, hogy dolgozunk.) így az udvari tehéntartást mama mostohaanyja, a kénytelen-kelletlen megtűrt jolán mami biztosította nálunk, egészen addig, amíg úgy nem döntött hogy nincs már kedve terelgetni a teheneket, túladott rajtuk, és attól kezdve egész nap a tornácon álldogált és mindenkitől megkérdezte, hogy ugyan mi az isten lova faszát csinál már megint. de amíg volt tej, addig hordtuk a csarnokba, és Ilonka, aki végtelenül unta ezt a munkát, azzal szórakoztatta magát, hogy leültetett minket, megvárta amíg sokan összegyűlnek, és akkor ott, mindenki előtt el kellett énekelni a csúnya dalt. amit annyira szégyelltem, hogy nem is emlékszem rá, pedig ha sok jó tulajdonségom nincs is leglább az, hogy tényleg mindenre emlékszem. ennek azonban csak az utolsó sora maradt meg bennem, amit mindig szemlesütve motyogtam az orrom alá: marína, marína szét a lábakat, hadd csókoljam lábad között szőrős pinádat. a dalt az ózdi másodunokatestvéremtől, ancitól tanultuk. vele 15 éves koromban találkoztam utoljára, amikor jöttek, hogy elvigyék jolán mamit az otthonba, és én egész végig csak azon gondolkodtam, hogy vajon ancinak kiskorunkban is ilyen durva tájszólása volt-e.

2010-01-19T10:55:00.002+02:00

az orvos szerint a világ

"egy ilyen fiatal nő, aki szép szerelmi kapcsolatban él, mi másra is vágyhatna, mint hogy szüljön még egy, két, három gyereket? én a helyükben nem haloganám, menjen szépen haza, bújjanak össze a férjével, és csináljanak gyorsan gyereket."
köszönöm doktor úr, hogy megmentette az életemet.

2009-10-26T15:09:00.002+02:00

forradalom

emlékszem, nagyon meleg volt, fűteni sem kellett, ami ritka ilyenkor. álltam, hátamat a kályha csempéjének támasztva, jól esett a hideg.
- csak annyit mondtam, hogy menjenek haza, - mondta vidáman, mire szóhoz sem jutottam.
- atya isten! nem mondhattad ezt.
- udvarias voltam, nem voltam durva. csak szépen megkértem őket, hogy menjenek haza. ha eddig megvoltunk nélkülük, eztán is megleszünk.
- te azt nem éred meg soha!
de ő csak állt, mosolyogva könyökölt ki az ablakon, a börtönt kinyitották, özönlöttek ki a rabok.
hát ezért kellett onnan eljöttünk. de végül megérte. 91-ben halt meg.

amikor már lőni kezdtek, nagyapám elindult nyíregyházáról budapestre, hogy hazahozza a lányát, aki másfél éves kora óta a pethő intézetben volt polio miatt. a kiürült intézetben azonban senkit sem talált, így tovább rótta a város, végül egy kórházban akadt rá a két és fél éves gyerekére, személyzet a kórházban is alig volt, így a gyerekek kezét kikötötték az ágyhoz, hogy meg ne szökjenek. elindult vele haza, de nem jutott csak vácig, szerencséjére eszébe jutott, hogy lakik ott egy rokon. nagyapámat a fáradságtól hamar elnyomta az álom, és a rokon, akinek amúgy is égnek állt a haja a ténytől, hogy szerencsétlen poliós gyerek nincsen megkeresztelve, kicsempészte a nagynénémet a lakásból és elfutott vele a templomba, ahol a bizonytalan helyzetre való tekintettel azonnal meg is keresztelték.
húsz év múlva a nagynéném házasodott volna, de a vőlegény családja ragaszkodott az egyházi esküvőhöz. mit volt mit tenni, a nagynéném, aki nem szeretett volna rosszban lenni leendő anyósával, rááltt a dologra. az esküvőt elhalasztották, hónapokig járt a paphoz, ismerkedett a bibliával, majd megkeresztelkedett.
az esküvőre a váci templomban került sor, lévén a vőlegény nógrádi, de hát ott ugye nincs egy valamire való katolikus templom, mégiscsak csinosabb a váci. az esküvőre érkeztek a rokonok, köztük az 56-ban szállást adó váci néni is, aki könnyek között omlott nagynéném nyakába: juditkám! milyen gynyörű, hogy ugyanott lesz az esküvőd, ahol gyermekként megkereszteltek!

2009-10-11T23:14:00.001+03:00

egyetlen bejegyzést töröltem eddig erről a blogról a legelsőt.
a sors röhögnivalóan furcsa fintora, hogy annak a bejegyzésnek volt a legnagyobb hatása az egész életemre.
de már nincs meg, nem is tudom hogy szólt pontosan.

2009-10-11T22:58:00.002+03:00

hírek a városból:

- a metróban bemondják, hogy nem lehet kéregetni, teljesen kész voltam (a metrókocsiban és az állomáson tilos kéregetni, ha nem utazik, hagyja el a metró területét!, mondjuk ez legalább némileg magyarosabb, mint a villamos esetenként hirtelen fékezésre kényszerülhet kezdetű körmondat. azt mondjuk még mindig nem tudják bemondani, hogy kérjük álljanak a jobb oldalra, de mindegy)

- a moszkva téren kettő, azaz kettő darab asszonyt is láttam, aki bugyogót vásárolt egy harmadik asszonytól a villamos megállóban egy sporttáskából. ilyet esküszöm nem láttam egyszer sem az elmúlt kilenc évben, soha nem értettem mért nem tűnnek el onnan a terítőárusok, hát ezért.

- pont kilenc éve lakom budapesten, ezzel bp hivatalosan is megelőzte a sorban az össszes többi város, nyolc és felet laktam balassagyarmaton, négyet egerben, hatot győrben és négyet miskolcon (na meg egy felet madridban). így hát most már azt hiszem budapesti lettem.

- viszont sajnos budapesten még mindig nem lehet normálisan vásárolni, ha úgy indulok el, hogy most aztán elköltöm a pénzem, akkor sem. nagyon nagyon nehezen találtam egy viszonylag érdekes nadrágot, kértem belőle méretet, miután még fél óra múlva sem hozták, és az eladó lányok az ablakon kibámulva beszélgettek, kisétáltam a boltból.

2009-08-19T14:36:00.002+03:00

jövőképek

(kb) 3 éves kislány a metrón: már csak hármat kell aludni, és megyek egerbe!
utas a metrón: igen? de jó neked.
3 éves kislány: igen. és nem azért megyek, mert meg akarnak tőlem szabadulni a szüleim.
utas: nem? és testvéred van?
3 éves kislány: igen.
utas: és hány éves?
3 éves kislány: nem tudom.
utas: és azt tudod már, hogy mi leszel, ha nagy leszel?
3 éves kislány: angelina jolie.

(egy másik kb) 3 éves kislány a szamos cukrászdában: mikor megyünk már?
anyuka: mindjárt. apa azt mondta mindjárt itt van.
3 éves kislány (egy bazi nagy fekete terepjáróra mutatva): ott van apa volvója.
anyuka: nem, az nem apa volvója. apa ma a minivel ment.

2009-08-15T13:01:00.002+03:00

Mi szépet álmodtál, kérdezem, mikor felülsz.
Nincs válasz, ásítasz, nyújtózkodsz, nevetsz valamin.
Én a kabátom leveszem, majd megint felhúzom.
Valamit mondok, aztán te alszol megint.

Nyári délután kérdezem, szeretsz-e?
A ház a ház a házra vigyázol-e?

Apa egy este karjára vette Irént,
s elhagyott minket, nem fontos ma már kiért.
s én fejembe nyomva apa kalapját megyek
egy telken átvágva a megálló felé veled.

Arthur, szorítsd térdedhez a melled,
és pengesd, mint húrt, a cipőzsinórt.
(És ahogy magukat nézem, egyik sem betonkemény,
hát elszállnak az első szélre, mi lesz így, kérdezem én?)

Mi történt, mi történt lányok?
Hová tettétek, sok régi lányok,
Vizes homokban, vagy hol bújtatjátok?

Mostantól az este érkezik
Várt időben és szokás szerint,
Állok itt, és majdnem meghalok,
Úgy szeretem ezt a dallamot.

Végig a Lánchídon
Az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
Míg én ólomfüstben
Elmegyek, s azt dúdolom:
Úú a szád, a szád, a szád.

Éltek-e még régi lányok,
vagy alusztok már?
Vagy alusztok már
vizes homokban, sárból ágyon?
Sok fehér babáim, fehér babáim,
fehér babák.

(Esőkabát nélkül esőben
Megázni és káromkodni,
Bassza meg ez maradt belőled.)

2009-05-21T23:04:00.003+03:00

melyik a legundorítóbb módja a kosz köröm alóli kiszedésének?
a.) kés
b.) golyóstoll
c.) körömolló
d.) gyufa
e.) hullámcsat
f.) villa
g.) fésű

2009-05-14T21:32:00.002+03:00

csomag a 86 éves nagymamámtól.
a csomag tartalma:
- 1 zacskó inka kávé
- 1 db selyemsál
- 1 db ungentum hydrophilicum nonionicum mosdókenőcs
- 1 doboz hosszúszálú korona gyufa
- 5 db bébizokni
- 1 tubus snack hansági májas
- 1 kis zacskó kavics (?)
- 1 db mosogatószivacs
- 1 db dove márkájú miniszappan
- 1 db Karinthy Frigyes összegyűjtött művei - paródiák című könyv
- benne egy hímzett könyvjelző.

bejegyzés közzététele

2009-05-07T22:47:00.002+03:00

a pulykáktól félek, meg a kakasoktól. egyszerűen rettegek. a kertben mindig egy kapával közlekedtem, hogy meg ne csípjenek. különösen a fehér kakas veszélyes. egyszer órákat gyalogoltunk fel a hegyre a szakadó esőben, térdig érő sárban, a fejünkre lapulevelet kötve, hogy megnézzük erdély legrégibb ortodox templomát. a vízesés melletti hihetetlenül kicsi templomban és kolostorban három apáca üldögélt és úgy fogadtak minket, mint a megváltót. hónapok óta levest akartak főzni, de nem volt, aki levágja a kakast, nekik meg nem szabad. egy baltával végeztük ki a kakast. jó lett a leves.

2008-12-21T12:04:00.003+02:00

a gazdasági világválság keretében és folyományaként megjelentek lakásunkban a porszívóügynökök. azt mondta ingyen kitisztítja a matracot,
- ingyen?
- ingyen.
- vagyis nem kell fizetni?
- nem kell fizetni.
- tök ingyen?
- ingyen.

megsajnáltam, szakadt a hó, és már a cipője is átázott, az álcaöltönye csurom víz volt. beengedtem a porszívóügynököt. kitisztította a gyerek matracát, meg a mi maracunkat is, közben folyamatosan mutogatta az atkákat, kért, hogy maradjak vele a szobában, nézzem milyen csúnyák az atkák, és egy atka harminc napig él, és minden nap lerak egy petét, az tehát harminc nap alatt harminc pete, és annak a harminc petének is lesz harminc nap alatt harminc petéje, na az akkor egy hónap alatt összesen hány pete?

kérte, fogjam meg a porszívó fejét, hogy érezzem, milyen gyengéden forgatható, ide-oda, csúszik finoman, és akár hiszem, akár nem, percenként negyvenhétezret ver a matracra.

ma már minden háziasszony kidobja a régi, vizesalapú takarítógépét, és áttér erre. magának sem ártana.
- mit szól?
- csodálatos.
- vesznek egyet?
- mennyi?
- háromszázezer. de oda tudom adni részletre is

gurgulázva röhögni kezdtem. aztán elszégyeltem magam. aztán eltűnt a hóban.

2008-12-04T22:13:00.003+02:00

a balassagyarmati jagyutt cukrászda, a palóc múzeummal szemben a legjobb hely a világon. a balassagyarmati jagyutt cukrászdában rohadt jó a krémes. meg a szilvás tekercs, meg minden. a balassagyarmati jagyutt cukrászdában egy napig kéne enni, hogy annyi pénzt elköltsünk, mint a szintén nem rossz, de némileg satnyább, budai szamosban. szóval megéri azt a nyolcvan kilométert. ja és nekik van a világon a legjobb honlapjuk : http://www.jagyutt.hu/
semmi csecse

2008-12-04T22:05:00.002+02:00

a még idelátogató, alig néhány olvasót bizonyára érdekli a tény, hogy valami még mindig zúg. és érdekes módon csak az ágyban, de annak is csak a jobb oldalán. ha átmegyek a balra, ott nem zúg. és nem tudok rájönni, hogy mi, és helyzetemet nem könnyíti meg az sem, hogy senki más nem hallja rajtam kívül.már mindent meghallgattam, lehasaltam a földre, bebújtam az ágy alá, lepakoltam a könyveket, de semmi. és ha ez még nem lenne elég egész éjjel klumpában mászkál fölöttem az eszét vesztett buddhista. állítólag nem tud aludni, ezért csak járkál, fel-alá, fel-alá, néha felhangosítja a rádiót, neki áll táncolni, és hajnali kettőkor rendszeresen porszívozni kezd. ha kérdezem, hogy mért pont akkor, azt mondja azért, mert olyankor jönnek a szárnyashangyák.

2008-10-02T21:19:00.004+03:00

rég jártam pesten, és most megdöbbentem. ülök a szabadsághegy teteján egy éve, innen nézegetem a távolból igen vonzó várost, a duna vonalát azonban nem lépem át. egy év után az egész totál döbbenet. a büdös, és láthatóan egyre kevésbé menő újlipótváros, az aluljárók, úristen nem voltam aluljáróban egy éve. a körúti üzletek, meg a cégérek, a táblák, a feliratok, az újságos az aluljáróban, aki kiszedi az újságból a termékmintát, a lépcsőn üldögélő hajléktalanok a tábláikkal, a másfajta süteméneyek a kirakatban, a másfajta ruhák az embereken, a kutyák, a babakocsik, a járdák. hogyan felejthettem el mindent? ("föl, jól föl a tetővel, magasra, magasabbra ti ácsok!")

2008-04-19T11:48:00.004+03:00

ottan alszik, felhúzott ingujjban, mint róbert gida, húsos alkarral, mint popeye. jut eszembe, olyan világban kell felnőnie, ahol már róbert gida nemi identitását is megkérdőjelezik, róbert gida fiú, természetesen az, de pont az a lényeg ugye, hogy lehetne lány is, én vagy ő vagy te vagy mindegy. mostanában be kell fűteni neki, és akkor durmol a melegben kér órát is. ma pont fél éves, m. meg három. repülazidős közhelyek a fejben.
egész éjjel úgy hallottam, hogy valami zúg, nagyon halkan de zúg, járkáltam-föl alá a lakásban, és meg is találtam a zúgó tágyat, a bekapcsolva felejtett erősítőt, kikapcsoltam, de onnantól kezdve nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy valami zúg, és hallottam egész éjjel, hogy valami zúg. és ha jobban belegondolok, most is úgy hallom, hogy valami zúg.

2008-02-12T22:37:00.000+02:00

magam is furcsa vagyok magamnak, amióta anya vagyok, nincsenek gondolataim.
először azt hitttem, ez egy elmélyülő állapot, amikor az ember újraéli a múltját, a saját gyerekkorát. de nem.
egyelőre nincsenek gondolatok, nosztalgia, melankólia, elvágyódás semmi.
csak egy hatalmas szerelem kezdete, amikor itt van, csak szagolom, szagolom, amikor alszik, várom, hogy ébren legyen.

2007-08-11T01:00:00.000+03:00

a bébi megkapta első játékát, egy szamarat, ami zenél, ha meghúzzák a farkát. "jé. rénszarvas" - mondta az apja, mikor megmutattam neki.

2007-04-05T21:34:00.000+03:00

1945 őszén magymamám elindult körösladányba, hogy apjánál maradt holmiját összeszedje, és elvigye férje házába, nyíregyházára. a darabokra hullot, szétvert országban azonban novemberben leállt a vonatközlekedés, így nagymamám körösladányban maradt, minden nap ellátogatott az állomásra, és várta, mikor indulnak újra a vonatok. nagyapám mindeközben nyíregyházán semmit sem tudott nagymamámról, akit csak eltűnése előtt pár hónappal vett feleségül. végül fél év múlva, áprilisban kapott egy két hónappal azelőtt feladott táviratot, hogy megszületett a fia. a vonatok még akkor sem jártak.

2007-03-28T23:51:00.000+03:00

a szilvát vödörbe szedtük. nem olyan szaros műanyag vödrökbe, hanem igazi, kék peremű, zománcozott fehér vödrökbe, amelyek önmagukban is éppen elég nehezek voltak ahhoz, hogy egy gyerek fel-alá cipelgesse őket. szórakozásképpen állandóan rázogattuk a vödröket, üresen ugyanis igen hangos, nyikorgó hangot adtak, ahogy a fémfogantyú állandóan a vödörbe fúrt lukba szorult. sosem tudtam pontosan, hány szilvafa volt, de számukat több százra tettem, a csűrtől egészen a kert közepéig húzódtak, ott kezdődtek aztán a meggy, meg az almafák, alattuk meg már csak a füves domboldal, a kert ugyanis nagyon lejtett, a végében egy mély víznyelő volt, amit mindenki csak zombolynak hívott, és ahová nem szerették, ha megyünk. a szilva augusztusban érik, és persze rengeteg fajtája van, van, ami csak befőzésre jó, van, ami lekvárnak, de természetesen a legtöbb a pálinkának való szilvából volt. érdekes módon én sosem szerettem a szilvát, csak az egyik nagy, sárga fajtát, amit arrafelé fosókának hívtak, bár én nem vettem észre, hogy jobban fostam volna tőle, mint mástól. amikor a vödröket teleszedtük, ami önmagában sem volt kellemes, akkor jött a neheze, mert a két teli vödröt föl kellett cipelni a házhoz, átbukdácsolva a hangyabolyokon, meg a szaros tyúkudvaron, lábunkkal rugdalva az undorító, harcias kakast. a kamrába érve még egy nagy feladat volt egy erőteljes rántással beemelni a teli vödröket a nyakig érő, mocskos műanyag hordó szájához, és belezúdítani a több tíz kiló szilvát. az augusztusi melegben a műanyag hordóban rothadó cefrének igen jellegzetes szaga volt, nem rossz, csak erős. és ez a szag csak egy egészen apró részlet azok közül, amiket a gyerekem soha nem fog megismerni.

2007-03-22T20:06:00.000+02:00

A vidéki kisvárosban, mely szabó lőrinc imádott lakhelye és az ötvenes évekig megbecsült, kulturálisan pezsgő megyeszékhely volt, amíg el nem rontották ezt is, szóval ebben a mostmár inkább szürkés, határmenti kisvárosban mindenki ismeri nagymamámat. Így történt, hogy a rendszerváltás utáni években, a városházára átkeresztelt épületből a nagymamám hazacipelt egy rakás „tiszta udvar, rendes ház” táblát, amit a szocialista évek elmúltával kidobásra ítéltek, mondván nehezen tarthatók életben ezek a mesterséges álhagyományok. Hamarosan kiderült azonban, hogy a kilencvenes években válságba került vidéki kisváros lakói, bármilyen más elismerés híján, rendkívül igénylik legalább tiszta udvaruk elismerését. Így ma már 84 éves nagymamám rendületlenül járja szeretett városa utcáit, a jelentkezők házait, és szigorú ellenőrzések után osztogatja a táblácskákat, amit a boldog tuljadonosok azonnal ki is szögeznek.

2007-01-08T22:38:00.000+02:00

madridi metróútjaim megédesítői az úgy nevezett utcazenészek, az ötös vonalon például mindig vannak. felszállnak, és két-három állomást végizenélnek.
külön felszerelésük van, a húzható bevásárlószatyorra rögzíthető playback-készülék, amiről megy az alapzene, ők meg saját hangszerükkel rázenélnek, menő a hegedű és a szaxofon, tangóharmonika, meg a sima mikrofonos ének. ezt a zenészstátuszt természetesen többnyire román bevándorlók töltik be, (cserébe viszont elég jól keresnek).
a mai azonban vadonatúj sportcipőjével és ragyogó műfogsorával engem is megtévesztett. szép, tiszta kiejtéssel énekelt spanyolul, onnan tudtam csak, hogy román, hogy cs-nek ejtette a c-betűket. sajnos pont velem szemben állt, ezért nagyon kellett erőlködnöm, hogy ne nézzek a szemébe, ami azonban a harmadik megálló után elkerülhetetlen lett. persze azonnal elröhögtem magam, - és akkor furcsa dolog történt.
egy másodpercnyi hezitálás után ő is elröhögte magát, megrántotta a vállát, majd ugyanazt a dalt folytatta románul. onnantól kezdve románul énekelt, én meg majdnem elsírtam magam.

2007-01-03T20:02:00.000+02:00

felkerestem a pastelería húngara-t madrid előkelő negyedében, ahol állítólag magyar süteményeket árulnak, hiszen magyar cukrászda.
megkérdeztem a nénit spanyolul, van-e valami magyar cucc, mire azt mondta, jelenleg nincs, de holnap tizenegykor lesz 'vájgli' meg 'srudl'. másnap tizenegykor kértem két rúd diós bejglit, 'strudl' most nem kell, köszönöm. mivel tele volt a polc tokajival, mondtam abból is kérek egy üveggel.
a néni megzavarodva rámnézett, majd elnézést kért, és közölte, hogy azt nem tudja eladni. ugyanis fogalma sincs mennyibe kerül, hiszen sosem akarta még megvenni senki.

olyan lettem, mint egy alkimista. próbálom kikísérletezni a tökéletes tortillát, már száz receptem megnéztem, de valami egyszerűen mindig hiányzik, egy íz, amit nem találok.

2007-01-02T16:27:00.000+02:00

Tavaly szilveszterkor minden bár és kocsma, amiből a városban megszámlálhatatlan van, belépőjegyeket bocsájtott ki az éjszakai zsúfoltság elkerülése érdekében. Az az egy gond volt csupán, hogy minden bár több jegyet adott ki, mint amennyien valójában befértek ezekre a nem túl tágas helyekre, így a madridiak, és a világ másik fele, aki itt töltötte a szilvesztert, összeverekedtek. Idén tehát a városi önkormányzat, minden madridiak karbantartója és védőangyala úgy döntött, büntetésből egy hely sem lehet nyitva szilveszterkor, sőt a metrót is leállították este tízkor. Bosszúból azok, akik nem fértek be a Ritz hotel 150 eurós szilveszteri büféjébe, telehugyozták a várost, amitől a mellékutcák járhatatlanok lettek. Néha szeretnék Szingapúrban élni, ott is nagyon jó a kaja.

2006-12-29T20:57:00.000+02:00

Madrid

Madridban most már stabil a jó idő, gyakorlatilag reggel kilenctől este fél hétig megbízhatóan süt a nap, és ez lehetővé teszi a madridiaknak, hogy egész napjukat kedvenc helyükön töltsék: az utcán. A városban már így is alig lehetett elférni, és kérdéses volt, hogy ez a zsúfoltság meddig fokozható. Nos, a karácsony meghozta a választ: sokáig. A főteret egy zsibvásárrá alakították át, parókákat és a betlehemek készítéséhez elengedhetetlen apró, műanyag figurákat árulnak. Az ajándékozás szerencsére csak január 6-án lesz, így még egy darabig biztosan nem lehet elférni az utcán.
A tömeg lassú hömpölygését pár utcánként lelassítják a lottózók. A karácsonyi lottót ugyanis minden spanyolnak kötelező megvenni, egy rendes spanyol lottózik, karácsonykor meg duplán. Ebben az sem zavarja őket, hogy 50-60 méteres kígyózó sorokat kell végigállni, hogy végre lottóhoz jussanak. Türelmesen várakoznak a madridiak.

Sevilla

A világ valószínűleg egyik legszebb városában sem a sonka, sem a kávé nem olyan jó, mint madridban, viszont karácsonykor is lehet rövid ujjúban mászkálni, arról nem beszélve ugye, hogy ez valószínűleg a világ egyik legszebb városa. A sevillaiak tudják is ezt, ezért a városhoz igazítják gyermekiket, még a legmodernebb, és legfelvilágosultabb városlakó is kétsoros, gombos kabátba, fehér harisnyába és fekete lakkcipőbe öltözteti gyerekét. A kisfúk ehhez rövidnadrágot és fekete tányérsapkát, a kislányok pedig lehetőleg piros szoknyát és hatalmas masnit kapnak. Ezek után felültetik őket a bárpulthoz, ahol este tízig egy pohár víz mellett elszórakoznak, amíg szüleik esznek és isznak. Tízkor aztán elindulnak, hiszen kilenckor nyitnak a betlehemek, minden egyes templom, áruház, állomás, cipőbolt és ingatlanügynökség saját betlehemet épít, és természetesen mindegyiket meg kell nézni. Éppen ezért sokat kell várni egy-egy betlehem megcsodálására, de nem baj, türelmesen várakoznak a sevillaiak.

Cádiz

A gyönyörű, vidéki, spanyol kisváros életét is megbolondította a karácsonyi vásár. Igaz, hogy még decemberben is 25 fok van, ennek ellenére a tengerpart szinte üres, minden cádizi a fehér, hűvös, szűk utcákba húzodott, hogy maximálisan kihasználhassa a vásár által kínált fogyasztási lehetőségeket. A hatalmas forgatagot a helyiek hosszas csevegése és egy-egy amatőr, szabadtéri karácsonyi koncert szakítja meg.
A szűk fabódéban egy hatalmas üstben tésztát dagaszt két spanyol, folyik róluk a víz, ahogy a hatalmas lapátokkal gyömöszölik a tésztát, miközben a bódé előtt egyre hosszabb a sor. Az elárusító hölgy próbálja csitítani a várakozókat, miközben a jól megdagasztott tésztát a két nagydarab spanyol egy hatalmas fémhengerbe gyömöszöli, kis csövet rak a végére, majd a tetején található három ágú csapot tekerni kezdi a gőzölgő üst fölött. Az óriás tésztakígyó engedelmesen tekeredik a forró olajba, és pár perc múlva kész a churros, a vásár legnagyobb slágere, amin még össze is vesznek a spanyol asszonyok. Hiába készíti három bódéban hat erős ember megállás nélkül a tésztát, a bódék előtt egész nap kígyózik a sor, nem túl türelmesen, de várakoznak a cádiziak.

Gibraltár

Nem régiben, egy népszavazáson a gibraltáriak 97 százaléka úgy nyilatkozott, köszöni, de egyáltalán nem akar spanyolországhoz tartozni.
Hiszen mennyivel viccesebb a világ legérthetetlenebb angol akcentusát beszélni, saját angol fonttal rendelkezni, irdatlan ocsmány lakótelepeket építeni egymás tetejére a tengerparton, kilátással afrikára, hogy elférjenek még a városlakók. Emellett rendkívül egyedi, hogy a várost, ahová semmilyen spanyol közlekedési eszköz nem teszi be a kerekét, kizárólag egy óriási kifutópályán átgyalogolva lehet megközelíteni. Ha jön a repülő, persze várakozni kell.
Spanyolországtól három méterre két font egy kávé, a sör három, az olívaolajat nem is ismerik, és az utolsó kört a kocsmákban este nyolckor kell kikérni. Emlékezzünk, a spanyol kislányok ilyenkor még el sem indulnak betlehemet nézni. Gibraltár angolságát minden és mindenki tiszteletben tartja, még az időjárás is. Bár egész spanyolország felett ragyog a nap, gibraltár sziklája felett megmozdíthatatlanul és stabilan ácsorog egy nagy szürke felhő, amiből néha eső is esik.

2006-12-24T12:00:00.000+02:00

so this is xmas
and what have you done?

2006-11-22T22:04:00.000+02:00

majoros irma fogta magát és kirepült az 1977-ben épült kockaház ablakán. jelentős túlsúlya ellenére könnyedén felszállt, billeget egy kicsit, végül kiért az udvarra, át a csukott kapu felett, a betonúton végig, ahol az ő gyerekkorában még alig voltak házak, el a torony nélküli templom felett, ahol vasárnap énekelte a zsoltárokat és a dícséreteket, a nagy diófa mellett, majd le a hatalmas kerten, lába súrolta a sok szilvafákat, meg a földet, ahová minden évben krumplit ültetett. került egyet az ördöngszántás, a birkák és a kiszáradt tó felett, még egyszer utoljára megnézte a házat, ahol született, majd elrepült a temető felé. majoros irma 73 éves volt, de egy ideje már nem változott.

megtörve és üresen, adom magam neki
hogy ujjá ő teremtsen az űrt ő töltse ki
minden gondom, keservem, az úrnak átadom,
ő hordja minden terhem, eltörli bánatom
eltörli bánatom
(459. dicséret. 2 versszak)

2006-11-19T14:22:00.000+02:00

madridban esik.
a madridiak, akik nincsenek szokva efféle dolgokhoz döbbenten állnak és nem hisznek a szemüknek. 'esik'-mondogatják maguk elé hihetetlen megrökönyödéssel. az élet először teljesen megzavarodott, a mindig az utcán vonuló madridiak elbújtak, és jó néhány napig csak a fehérlábú angol turisták lődörögtek a vizes Gran Víán. aztán a nagy sokk után a madridiak is megtalálták azokat a boltokat, ahol esernyőt árulnak, és megpróbálják folytatni az életüket.
madridban, kisebb-nagyobb megszakításokkal egy hónapja esik, nem volt ilyen 1932 óta.
amikor nem esik, akkor 28 fok van, így a természet úgy döntött, ha már ennyi lett a víz, kitavaszodik, zöld az egész város, zsenge fű a parkban, a fákon zöldek a levelek. megzavarodott a városvezetés is, teleaggatták a várost karácsonyi díszekkel, végül azonban úgy döntöttek, ha már ennyit esik, virágokra cserélik a karácsonyi égőket, így harang helyett, minden villanyoszlopon futómuskátli virít. nagy változásokkal jár errefelé az ilyen ritka időjárási tényező, mint az eső. a városnak például lett egy folyója. méltóságteljesen hömpölyög a királyi palota mögött, az esernyős madridiak a csodájára járnak.

2006-11-18T14:28:00.000+02:00

ha már egyszer nem otthon vagyunk, cselekedjünk is akképpen - mondtuk egymásnak, majd az egyik falra felakasztottuk leót a másikra meg scarlettet. johanssont és dicapriót, természetesen.

2006-10-22T22:53:00.000+03:00

Isten tudja hányadik albérlet volt, de tökéletesnek tűnt, csak úgy, mint a tavaszi időjárás, ám pár nap alatt kiderült, hogy a szemben lévő, iszonyatosan lepusztult állapotban lévő, valaha fényesebb borsodi napokat látott Kós Károly házban lakó arctalan alkoholista bezavar. Az alkoholista a fénytelen padlástérben lakott nejével, és bár sose láttam, hangját mindennap hallottam, legalábbis azt a két szót, amit ordibálva, rendszeresen megosztott az általa gyűlölt világgal: „genyó, szopó”. Ebben a sorrendben. Reggel rendszeresen arra ébredtem, hogy „genyó, szopó”, és este, mikor az alkohol még jobban dolgozott egyre hangosabb, és egyre sűrűbb genyók és szopók között aludtam el. Genyó, ahogy elneveztem kábé mindennap részeg volt, és miután genyózás tekintetében meglehetősen megbízhatónak tűnt, egy idő után vendégeket hívtam, akik esténként döbbenten hallgatták a két szóból álló, hangos előadást, majd jót röhögtek. Egy idő után azonban kifogytam a vendégekből, és egyre inkább agyamra ment a genyó, szopó. Lassan már semmmi más nem foglalkoztatott, csak hogy meglássam végre, hogy néz ki, és kussoljon már be. És akkor, egy napsütéses, genyós-szopós reggelen kivettem a hűtöből a tojástartót, és kisétáltam az erkélyre. Lassan, álmosan megdobáltam a Kós-ház padlásának ablakait, a tojások tompán szétterültek az üvegen, és lomhán csúsztak lefelé, az egyik pedig a nyitott erkályajtón át berepült a szobába. Néhány másodperc döbbent csend után megjelent az erkélyen Genyó, akit nem csoda, hogy sosem láttam, hiszen állni is alig tudott, de nem nézett rám, aki ott álltam vele szemben, hanem felfelé nézett, pedig nem lakott felette senki csak az isten, és elordította magát az ég felé: genyó, szopó.

2006-10-09T10:30:00.000+03:00

éjszaka arra ébredtem, hogy felkelt a nap. kinéztem az ablakon, és kiderült, hogy a szomszédoknál izzították be a hatalmas, erős fényű filmes reflektorokat. megjelent néhány kamera is, valamint a nőnek sminkelt fiúk mellett most már piros arcú, igen kövér nők is, kék kombinéban - vagy pornót forgatnak, vagy a legújabb almodóvar filmet. egy ideig bámészkodtam, de aztán behajtották az ablaktámlákat én meg visszatértem aludni, és álmomban egy idő után bármerre néztem, hatalmas halmokban állt a nyers pacal. sose egyél idegen országban olyan ételt, aminek nem ismered a nevét.

2006-10-08T19:06:00.000+03:00

mindig is úgy gondoltam, hogy a világ egyik legnehezebb dolga, egyedül eltölteni egy vasárnapot, bár sosem jutottam dűlőre abban, hogy vajon a borús, vagy a derűs vasárnap a nehezebb. de utóbbi most madridban is megadatott, és miután az angyali üdvözletek már a fejemen jöttek ki, több órányi boticelli, raffaello, bosch és jav van eyck után, most itthon nézek valami szenvedős judy fosteres filmet a tévében spanyolul, miközben a szemközti lakásban egyre többen vannak, már fürtökben lógnak az erkélyen, esznek, cigiznek, miközben egy profi, fejlámpás sminkes nőnek sminkeli a férfiakat.

2006-09-23T20:18:00.000+03:00

you have got to be the last one standing

2006-09-21T13:13:00.000+03:00

na, mégiscsak elmegy néha a nap, fátyolfelhők is jönnek a sivatagban, meg egy-két csepp eső is elcsöppent. a kutyát a szemközti házból sosem sétáltatja a férfiarcú nő, sietni kell a boltba, metr kettőkor bezár. mindenki hazamegy aludni egy kicsit, kivéve, aki még fel se kelt.

2006-09-19T23:28:00.000+03:00

madridban olyan kék az ég, amilyet még nem láttam sehol, mintha valami nagy sivatag közepén lenne, mint a jól megszínezett képeslapokon. és az égen sosincs egy felhő sem, és ha egész európában esik, madridban akkor is jó idő van. madridban az emberek a földre dobják a szalvétákat az éttermekben, és estére jól látszik, melyik étteremben van a legtöbb szemét a földön, és mindenképpen oda kell menni vacsorázni, hiszen az a legjobb étterem, ahol a legtöbben voltak. madridban, olyan szűkek az utcák, hogy ha áthajolok az erkélyen, kezet foghatok a szemközti házban lakó transzvesztitával, akinek legalább öt szobája, és egy nagyon édes kutyája, valamint igazi mellei vannak.

2006-08-08T11:56:00.001+03:00

"harcolni kéne valamiért Jacky". a nö kesztyűs kezével levette a napszemüvegét és ránézett. "mi a fenéért kéne harcolni" "nem tudom. kéne valami dolog. itt van például ez a pályaudvar" "mi van vele?" "le akarják bontani" "jó. legyen a pályaudvar" "oké. jössz fürdeni?" "megyek"

2006-05-05T13:13:00.000+03:00

imádok itt lakni, mintha egyfolytában valami múlt századi hegyi üdülőtelepen lennék, óriási ősfákkal, napsütésben. sajnos az óriási markológépek bezavarnak a képbe. aztán most el is utazom egy időre, egy IGAZI, múltszázadi, hegyi üdülőtelepre, nem tudok mást tenni, ülök a padon a napon.

2006-03-13T00:36:00.000+02:00

- Kösd be magad mama!
- De minek. Csak ide megyünk az utca végére.
- Nem az utca végére megyünk, hanem az otthonba.
- Hát az itt van az utca végén!
_ Nem itt van mama.
- Nem? Hát hol?
- Bábonyban.
- Bábonyban? Mi?
- Az otthon.
- Milyen otthon?
- Ahova költözöl.

2005-09-08T17:42:00.000+03:00

Komótosan végiglapoztam a The Bali Times minden lapját, elolvastam az összes főcímet, és megállapítottam, hogy nincs benne semmi érdekes. Csak az utolsó oldalon tűnt fel, hogy az egész indonézül van.

2005-07-28T22:50:00.000+03:00

kétféle ember van, az egyik a nevekre emlékszik, a másik az arcokra, és vagyok az utóbbi, ráadásul mindenféle hatványra emelve.

az almásvölgyben voltak a mészégetők, egyszer bemásztunk az egyik kemencébe, a mészkövekkel borított, kopár hegyeket a népnyelv ördögszántásnak hívja.

i'm so lonely that's ok
i shake my head

amikor zsuzsi kicsi volt, még nem aludt velünk egy szobában, most, hogy nagy lett, nem alszunk már egy szobában.

szingapúrba a világ legnagyobb gépe megy, ketten ülünk rajta.

2005-07-13T12:36:00.000+03:00

lassan más élet jön.

2005-07-11T15:00:00.000+03:00

"Hogy ízlik a spenót?" - kérdezte a pincér a 60 év körüli, elengánsan öltözött férfitől, aki nyakába tűrt szalvétával kanalazta a főzeléket. "Jó" - válaszolta, mire hátrafordultam. "Életemben először eszem spenótot" - mondta nekem a 60 év körüli, elegánsan öltözött férfi. "És miért pont ma?" - kérdeztem. "Ma jött el az ideje"

2005-07-11T14:41:00.000+03:00

felmásztunk a sáros hegyoldalon, hogy megmutassam s-nek fülest, akit végül nemmi fogadtunk örökbe, de mégis megtaláltam a lakhelyét. kiderült, hogy füles valójában pici, a rotweiler méretű, 3 hónapos, piros nyakörves kölyke pedig a brúnó. azt hiszem lassan kezdünk beilleszkedni, ismerjük már ezeket a kutyásokat, meg egy 80 éves öreg bácsit, aki mindig egy apácát szálllít a hatalmas, régi merciben, meg ezenkívül egy hajléktalan házaspárt, a férfinek legalább ötvenes a szemüvege, egy rozoga nejlonbódéban laknak, és valószínűleg övék a város legszebb kilátása. a férfi múltkor hatalmas röntgenleletekkel a kezében utazott a fogason. amikor megláttam, hogy ki van vasalva az inge, majdnem elsírtam magam.

2005-07-03T19:34:00.000+03:00

vannak tárgyak, amik azért készültek, hogy ölelgessük őket. ilyenek például a boeing gépek, és a tévétorony az alexander platz-on. nagyon örülök, hogy már konstancába is megy repülőgép, nyilvánvalóan elmegyek. rettenetesen hiányzik, bár asszem ott nincs semmi ölelgetnivaló.

2005-06-17T10:47:00.000+03:00

s. haza hozott este egy ufonautát, és betette a bokorba és mire végre elhatároztuk, hogy befogadjuk azt a kutyát, amelyik mindig odajár, addigra befogadta más, és már a kölykét is megszülte, piros nyakörvvel.

2005-06-07T18:44:00.000+03:00

röhögnöm kell, mikor meghallom, hogyan ejti ki a német szavakat, - ilyenkor a nyitott szám elé teszem a tenyerem, - de aztán megszokom ezt is, és már nem tűnik olyan viccesnek, kurvára fáj a fejem, majd szét reped, el tudnék talán aludni, itt ezen a vállon és közben érzem, hogy zsibbad és ég a tenyeremnek a csuklómhoz közeli része, úgy fáj, mint amikor átestem azon a korláton és lejött róla az összes bőr, felgyűrődött, alatta meg piros volt, felül a kis fehér bőrfoszlányok, látom a kavicsokat az érdes járdán, haza akarok menni, anya.

2005-06-01T11:51:00.000+03:00

"mi lenne, ha kiderülne, hogy az isten tulajdonképpen egy kurva nagy macska, és azért teremtette az embert, hogy a macskát kényeztesse?"

2005-05-20T13:15:00.000+03:00

most hogy engem is befogad, sót szórok a parkettára és felszámolom azt a pár évet, s mit zsidók a tejjel és a hússal, kétfelé válogatom a kényes dolgokat. jobbra a kacat, balra a hasznos holmi, jobbra az elhasznált, régi rongyok, balra az új cucc, jobbra a már olvasott, és soha nem olvasott könyvek, balra ugyanez, balra a macskaalom, jobbra a macska, jobbra a romantikus cédé, balra a divatos irányzatok: 'cos I'm still Marshal Mathers, I'm just a regular guy,
I don't know why all the fuss about me.
(I'm still, I'm still Jenny from the block!)

2005-05-13T16:18:00.000+03:00

egyszer már befürödtem a büdöskékkel. lehet, hogy nem kéne újra elültetni őket. majd szólok, hogy mi lett a vége.

2005-05-12T19:32:00.000+03:00

először csak az tűnt fel, hogy valami nincs rendben, aztán feltűnt, az nincs rendben, hogy hatalmas üresség volt ott, ahol előtte dolgok voltak. mindegy, eltűntek a fák, nem tudom hány évesek voltak. reggel jöttek, ketten egy fűrésszel. a szomszéd azt mondta mindig átfújja a tűlevelet a szél a gyepre, és vágja ki.
bement a szobába, behúzta a függönyöket, beburkolózott egy plédbe, és ott ült egész nap a fotelben. csak délután ment ki, és akkor látta hogy csak az egyik ember van ott. a másik már kórházban volt, leesett a fáról a fűrésszel a kezében, és eltört a bordája. nem is tűnt fel neki a mentő.

2005-05-09T21:32:00.000+03:00

ha sztár lennék, nyilatkozhatnám, hogy de hát én is ugyan úgy élek, mint a hétköznapi emberek! éjjelente ikea-szekrényeket szerelek össze.

Cos heaven aint close in a place like this

Never thought I'd let a rumour ruin my moonlight
But somebody told me you had a boyfriend who looked like a girlfriend
That I had in february of last year

Cos heaven aint close in a place like this

2005-05-06T13:22:00.000+03:00

van abban valami perverz és bizarr, ha az ember egész délelőtt a távirányítót nyomkodja egy tízmillió lejes bukaresti szállodában, a reggelinél londoni mókusidomárokkal és spanyol kacsaszakértőkkel társalog, aztán iszik egy kávét a parkban, ahol önfeledten csónakáznak a románok, majd hirtelen felindulásból vásárol egy magassarkú cipőt.

2005-04-26T17:35:00.000+03:00

somebody told me
you had a boyfriend
who looked like a girlfriend

2005-04-19T22:49:00.000+03:00

Ült az ágyról /lógott a lába/ egészen mélyre/ sokáig nézte/ hogyan mosódik/ be a sötétbe /a meztelen lábak/ körvonala. /Ült az ágyon / be az ölébe/ lógott a karja/ szorosan tartva/ mély markában / a könyvköteget.
Ült az ágyon / a gyapjas ágyon/ évszakok változtak/ közben a fákon/ hangosan ejtett ki/ minden betűt/ szemébe lógott/ haja.

She said : in the days when you were
Hopelessly poor
I just liked you more...

And if you have five seconds to spare
Then I’ll tell you the story of my life :
Sixteen, clumsy and shy
I went to london and i
I booked myself in at the y ... w.c.a.
I said : I like it here - can I stay ?
I like it here - can I stay ?
And do you have a vacancy
For a back-scrubber ?

2005-04-11T11:42:00.000+03:00

kaptam egy hatalmas, fehér bárányt, az öcsém nagyobb mint én, sokkal, a hugom egyre csinosabb, és egyre jobban hasonlít nagypapa testvérére, a vilma nénire, legalábbis azon a képen, ami a hálószobában lóg, és amin nagyapapa még csak négy éves, s. vett nekem egy szép rózsaszín cipőt mielőtt elutazott bukarestbe, de nem tudom hordani, mert esik az eső. a festményről, ami a konyhámban lóg, eddig senki sem tudott, be kell jelenteni.

2005-03-24T23:01:00.000+02:00

nekimegyek a postaládáknak.

2005-03-24T22:41:00.000+02:00

beültettek egyy forgószékbe, kötényt kötöttek a nyakamba és nehezéket helyeztek a vállamra, nehogy elmozduljak, és kopaszra vágták a hajam. aztán ráültettek egy másik székre, végül felfektettek egy asztalra megnyomkodták a csontjaimat, vízzel locsolták le a bőrömöet aztán áramot vezettek a gerincembe végül lidokainnal körbeszurkáltak és fűzőt kötöttek a derekamra.

"I guess I'd like to be alone
With nothing broken, nothing thrown
Just don't ask me how I am"

2005-03-20T16:55:00.000+02:00

"most, hogy úgy néz ki, téged is befogadlak, nem várhatlak ilyen rendetlenséggel" - mondta a könyvespolc előtt állva, amelyről lepakolta az összes könyvet. majd egyesével külön válogatva, precízen visszapakolt. "mint a zsidók a tejjel és a hússal" - külön a fiction, külön a non-fiction.

"akkora a hasam, mint egy bálnának" - mondta a telefonba, és elképzeltem egy kis, szőke bálnát. ami még mindig egyszerűbb volt, mint őt nagy hassal elképzelni. ha rá gondolok, akkor még mindig tejfogakat látok a szájában, mondtam marcinak, maradjon még benne egy kicsit, muszáj látnom a szőke bálnát.

2005-03-20T16:37:00.000+02:00

magad hozol létre párhuzamos univerzumokat, amikor megpróbálsz kitérni más emberek elől, mivel másnaposságodban, két és fél óra alvás után félsz hogy válasz helyett valami más jönne ki a szádon. lemértük a táskámat, 11,5 kiló volt és ezzel nyertem, mert galádé csak 11 kilót nyomott, minden esetre nehéz volt, és ő rossz sorba állt, mert előtt egy nőtől 15 öngyújtót koboztak el, neki megforgatták a szempillaspirálját, megfogdosták a fogkeféjét, nekem elvették az ötcentest a zsebemből, majd jó utat kívántak, ezúttal nem szakadt a hó, ami mint megtudtam, itt még áprilisban is normális, előttünk pár méterre a kifutópályán landolt egy gép, majdnem elütöttük, és mielőtt elaludtam még eszembe jutott s. beszámolója európa új problémájáról, a túlzottan sűrű légifolyosókról.

2005-03-20T16:18:00.000+02:00

Széchenyi István sosem tanult meg rendesen magyarul, és naplójában minden harmadik oldalon előfordul az öngyilkosság szó. Selbstmord. Álmomban fiú voltam és egy lánynak udvaroltam, aki olyan volt, mint Elizabeth a Jóbarátokban, de Bruce Willis nem volt ott, Elizabeth pedig nem akart velem járni. Valószínű, hogy tudatalatt úgy képzeltem, én vagyok Ross, ami azért lehet, mert tegnap este hosszan beszélgettem Ross magyar hangjával, bár mivel sosem néztem magyarul a Jóbarátokat, nem tudtam, hogy ő Ross magyar hangja. Amikor felébredtem, kiderült, hogy egy másik álomban pedig New Yorkban voltam. A magyar azon nyelvek közé tartozik, amiben kettős tagadás van, ezért olyan sok az öngyilkosság.

2005-01-28T14:40:00.000+02:00

a macska reggelente pár percre bemászik az ágyba, bár ezt mindketten helytelenítjük. úgy teszünk, mintha csak véletlenül tévedt volna a fejére a kezünk.

2005-01-26T17:19:00.000+02:00

Mit jelez ez a tábla?
Köteles-e a mások által előidézett veszélyhezetet elhárítani?
Végezhet-e egyirányú úton hátramenetet?
Áthajthat-e éjfélkor a táblával jelölt útszakaszon?
Adhat-e hangjelet a teheneknek?
Adhat-e fényjelet a teheneknek?
Adhat-e hangjelet a szarvasoknak?
Adhat-e hangjelet lakott területen kívül?
Adhat-e hangjelet?
Adhat-e?
E?
?

2005-01-03T23:30:00.000+02:00

este a kanapé és a fotel közé esett, pedig csak egy törtölközőt akart kivenni a szekrényből. aztán úgy is maradt, nem tudott felállni többé, ült ott az a tehetetlen test, egész este, meg egész éjjel, aztán egész regggel is. ült a kanapénak támaszkodva, lábai terpeszben az ablak felé, másnap így találtak rá, mikor feltörték az ajtót. én például belegondolni sem merek abba, hogy lehet elviselni, ha eltűnik minden?

2004-12-07T18:21:00.000+02:00

Aztán nyüszítve bár, de odament a homokban heverő pettyes jaguárhoz, két kezével kifeszítette a száját, amit a pettyes dög meglepő békességgel tűrt. egyet-kettőt csapott a farkával, kinyitotta tán kicsit a szemét, de különösebben nem zavarták az események. ő pedig remegve félve visszahúzta a kezeit; a jaguár szája úgy maradt, tátva. akkor nyelt egyet és belefektette a fejét a kitátott szájba, egészen rálapult a nedves nyelvre, térde belesüppedt a homokba, összeszorította a szemét és várt. a jaguárt azonban zavarni kezdte a nyelvét csiklandozó, reszkető fejecske, ezért a nyelvével kitúrta a szájából a nyálas emberfejet, körbenyalta néhányszor a száját, aztán tovább aludt.
akkor odament a csupasz kígyóhoz, megfogta a nyálkás, súlyos testet és rátekerte a mellkasára. remegő kézzel bújtatta át a fejét a hóna alatt, aztán átnyúlt a másik oldalra és visszahúzta előre, aztán újra, meg újra, amíg csak ért a hosszú állat. közben a kígyó a szemét sem nyitotta ki, gyengéden lapult a kistrikóra, néha lélegzett egyet, mélyet, kéjeset. aztán ott állt órákat a tűző napon, a forró homszemek felett és várt, ingerelte a kígyót, markolászta a fejét, hogy szoruljon rá és roppantsa össze a mellkasát. és várt izzadva, és akkor a kígyó ernyedten a bokájára csúszott, majd elsiklott. nem volt kedve fojtogatni.
akkor befeküdt a hűsítő hatalmas ágyba, és fejére tapasztotta a párnát, nedves lett a sírástól a lepedő és arra ébredt, hogy ujjak matatnak a lába között.

2004-11-24T13:20:00.000+02:00

The silicon chip inside her head
Gets switched to overload.
And nobody's gonna go to school today,
She's going to make them stay at home.
And daddy doesn't understand it,
He always said she was as good as gold.
And he can see no reason
'Cause there are no reasons
What reason do you need to be shown?

2004-11-23T18:19:00.000+02:00

elmaradtak a nyelvórák, a lelkesedés, a macska nyakörvének pótlása, a halottaknapi temetőlátogatás, az adventikoszorú készítés, a nagy piaci bevásárlás, a vázába virág, az ágynemű lehúzás, a mosogatás, a keveset evés - sokat mozgás, a meleg télicipő vásárlás, a nagymama felhívása, a reggeli úszás, a mindenkire odafigyelek, a vastag könyvek olvasása, az e-mailek megválaszolása, távoli barátok látogatása, az ígértek teljesítése, a mozibamenés, az operalátogatás, a robogózás, a repülés és a gyerekszülés.

2004-11-04T17:08:00.000+02:00

augusztusban elképedve kellett megállapítanom, hogy a macska már egy berlin-miskolc viszonylatban mozog a térképen. mára azonban az állat szinte beteríti az európa térképet, feje párizson fekszik, a farka pedig moszkvát csapkodja. magára növeszetett még két kiló szőrzetet, és bár tudom, hogy ez az ég világon senkit nem érdekel, de mégis meg kell emlékeznem róla, olyan jó puha, nyitható, csukható, kedves, kiegyensúlyozott, békés, vicces és szórakoztató. persze ha nem lenne szőre, nem szeretnénk.

2004-11-04T16:35:00.000+02:00

na tessék, ha már másoknál tartunk, ne ragadjunk le önmagunknál, meg a körülöttünk lévő ismeretleneknél. ott van például stelpa, akivel, mint maga is megírta terepszemlét végeztünk, és akkor csak ültünk ott azokon a rekeszeken, és ő csak a fejét ingatta jobbra balra, meg le föl, hogy olyan imbolyogva járt a nyakán, és szerette volna, ha nagyon hosszú keze lenne, és nagyon erős lenne, és kinyúlna az erkélyről, és megmarkolná ott lent a villamsot, és rátenné egy másik sínre, úgy, ahogy a közlekedési múzeumban lehet ide-oda pakolni a vonatokat. mert a villamos hangos, és sokkal korábban műszakba áll, mint egy ember. de stelpa rájött, hogyan hasznosíthatná azt, ami eredetileg kellemetlennek bizonyult a számára, és kiáll a sörrekeszes erkélyre és fényképezi az strandpapucsos utcát. meg a robotoló villamosokat.

2004-10-27T17:28:00.000+03:00

nem szeretem, ha valaki túl közel jön, és úgy köröz a területemen mint egy magabiztos macska. nem szeretem, ha valaki megfogdossa a dolgaimat, miközben nem is arra figyel, hanem valami másra, nem szeretem, ha valaki olyan kérdéseket tesz fel, amire nem akarok válaszolni, nem szeretem továbbá, amikor valaki beszélgetni akar engem nem érdeklő dolgokról, és nem szeretem, ha érdektelen kérdésekkel traktál. nem szeretem, ha valaki nem úgy reagál, ahogy előtte vártam, és nem szeretem ha pillanatnyilag megoldatlan problémákat szegez nekem. nem szeretem, ha valaki úgy gondoja, pusztán az ő véleménye mérvadó, és megmondhatja másoknak hogyan kellene a dolgoknak lenni, nem szeretem, ha valakinek nincs humorérzéke mikor viccelni akarok, és nem szeretem ha valaki rámerőszakolja a rossz hangulatát, amikor jó kedvem van, és nem szeretem, ha fel akarnak vidítani, mikor szomorú vagyok.

nem szeretem, ha valakihez túl közel megyek, nem szeretem, ha azt gondolom más dolgairól, hogy az enyém, nem szeretem ha szemérmetlenül tapogatom már holmiját. nem szeretem, mikor nem válaszolok olyan kérdésekre, amik nem érdekelnek és ha nem veszem észre, hogy valakit nem érdekel, amit kérdezek. nem szeretem, hogy nem birom elviselni, ha valaki úgy gondolja, csak az ő véleménye mérvadó, és nem szeretem, hogy ragaszkodom a rossz kedvemhez, mikor fel akarnak vidítani, és nem szeretem, ha nem tudok alkalmazkodni mások szomorúságához. nem szeretem, ha valaki túl sokat beszél, ha én túl sokat beszélek, szóval nem szeretem, hogy nem szeretem, hogy mások ugyan úgy viselkednek, ahogy én.

2004-10-06T17:59:00.000+03:00

"van ott egy másik ház is" - mondta és elcsuklott a hangja a sírástól, ahogy ült ott az ablak előtt, azon az undorítő, piros műbőr lócán, amire rá van terítve az az undorító, zsemle színű műszőr. "igen, ott van a másik ház" - mondtam én is, és elfordultam, tőle és a saját hangomtól. éreztem hogy hánynom kell. aztán pár perc alatt átgondoltam, mi kell az élethez, és elkezdtem kihordani. és arra gondoltam, abszurd, hogy az élethez az kell, amit én gondolok: egy sparhelt, egy ágy, asztal van kint, könyvet nem olvas, antenna a tévéhez nincs, szóval kel még takaró, meg a szőnyeg, egy hűtő, meg a spájzból, ami megmaradt, virág nem kell, de tök mindegy, hogy hol pusztulnak el, meg vödör a víznek, meg szappan, törölköző, macskakaja meg a macskák, a ruhák, egy lámpa, aztán több dolog eszembe se jut. a fényképeket jobb lesz, ha eldugom.

2004-10-06T17:53:00.000+03:00

nem igazán ismert meg, ami jobban kiborított, mint gondoltam volna. vagy megismert csak teljes mértékben ignorált, nem maradt már energiája arra, hogy bármit észrevegyen, ami nem a fájdalmához kapcsolódik. és akkor biztos voltam benne, hogy most és itt fog megtörténni, és hatalmas tévedés egyáltalán az is, hogy nem történt meg már eddig. most azonban, hogy itt vagyok, egészen bizonyosan meg fog történni, ami hirtelen sokkal borzasztóbbá tette az egészet. a halál - kimondva steril fogalom. szaga, íze, tapintása és hatása csak akkor lesz, ha ott vagy. és akkor azt kivánod legyen még ereje egy kicsit. csak addig, amíg elmész. mert önző vagy. és csak magadat véded.

2004-09-22T16:26:00.000+03:00

van itt rajtam ez a test, amit nem érzek különösebben hozzámtartozónak, hiszen legtöbbször tőlem külön létezik, mert nekimegyek például a postaládáknak, holott nem én vagyok, aki ezt akarná, meg itt van rajtam ez az orr, ami érzékeny lett a szagokra, és csíp és mar belül a nyálkahártya, ha valaki olyan a közelemben van, és itt van akkor még valami szem is, ami kifolyik, holott csak nézni akarok, meg száj, aminek küldöm bár a parancsokat, de más mond mint az üzenet, és nem mosolyog hiába húzom, meg a fogak a szájpadlásra fölkapcsoalva, fájnak, ők maguk mert úgy akarják, mi közöm nekem ehhez az egészhez, nem beszélve a szélről, ami szárít, a gondolatokról, melyek nem az enyémek, a könnyekről, melyeket más helyett sírok, a sírok, melyeket a kezem ás bár, de az is más, én nem vagyok már lassan csak az ágyban, este és reggel között a lassú félhomályban.

2004-09-14T22:38:00.000+03:00

- Ez meg milyen könyv? - lengette a folpackba bugyolált, puha fedelű fehér könyvet az utcai könyvárus felé. - Érdekesnek tűnik.
- Az? Filozófia.
- És egy kicsit bővebben?
- Ennél bővebben? Ez a legtöbb, amit mondani lehet.
- Aha. - hangzott a tétova belenyugvás. Majd megforgatta még egyszer-kétszer a Sátán emlékiratait és visszatette a többi könyv közé. Aztán elment.
A könyvárus dühosen nézett utána. Aztán mérgében kipakolt egy jó nagy halom Wass Alberetet, hogy legyen. Ma sem adott el semmit.

2004-09-07T13:37:00.000+03:00

Le segghülyéztek. Mély fájdalmamat csak a kaktuszok és a pálmafák enyhítik, meg az, hogy ha kimegyek a teraszra, magamhoz ölelhetem a templom koszos kupoláját. Az ablakok felett félkör és háromszög alakúak a díszek. Semmiből sem állna átlépni a párkányra, ha nem teszem, pusztán azért, mert nincs hozzá kedvem. A sirályok viszont ma bosszantóan hangosak, drágám, kérlek csukd be az ablakot. Igen szívem. A tengerparton viszont sok lesz a homok, nem úgy találod? Lehet. Végülis. Szerencsére azonban könnyen kiengesztelhetőek vagyunk. És bájosan giccsesek.

2004-09-01T17:49:00.000+03:00

majdnem egy napi utazás után leszállt a koszos állomás első vágányán, vett valami zsírosat a kisbódéban, aztán rögtön helyet foglalt az egyik ablaktalan, csuklós trolibuszon. végigbuszozott a városon, el a nagy park mellett, a múzeum mellett, ahonnan már látszott a mecset teteje is, aztán az antikváriumosnál a sétálóutca felé, ott balra, és akkor már meglátta a tengert. de nem szállt le, bár meleg volt, nagyon meleg, és tapadtak hozzá az ismeretlen emberek. aztán végre megérkezett, leszállt a troliról és azonnal a homokba gázolt. a sirályok, a házak, a kutyák mind ugyanazok voltak, még az öbölbe kötött kishajó is ugyanott volt. csak a szemétdomb tűnt el a púpostevével, azért megnézi később, van-e még nyoma; meg a tehén, a tehén vajon hol lehet? nem volt szép, egyáltalán nem volt szép, amerre csak nézett betonszállodák különféle szörnyű színekben, leginkább undorkék és hányásbarack, de nem érdekelte. nem érdekelte már semmi, csak a tény, hogy ott van, mint tavaly, meg előtte, és ugyanabban a homokban, amelybe eltemeti mindig az emlékeket.

2004-08-29T20:51:00.000+03:00

szöcskék és bogarak közt élünk. a kiterjedt pókpopuláció még vígan elvan az ősz felé gyengélkedő legyekkel, sőt láttam, hogy néhányat konzervbe is elraknak. hósszútávra tervező pókjaink vannak. a molylepkéknek szerencsére egyszerűbb, ők jóllaknak a függönnyel, és mikor kellőképpen megtömték a hasukat bejönnek velünk a hálószobába aludni. egyedül a százlábúakat nem tudtuk még szocializálni, ők mindig eliramodnak, ahogy a közelbe kerülünk. pedig esküszöm, bármennyire undorítóak, már őket sem bántanám, hiszen éjszaka, mikor végigtapicskolok a fényes parkettán a vécé felé csak azon izgulok, nehogy véletlenül a szöcskére tapossak. nem arakom megtörni a varázst.

2004-08-19T12:58:00.000+03:00

Föl, jól föl a tetővel!
Magasabbra, magasra, ti ácsok!
Magas a vőlegény, mint csak Árész,
sokkal magasabb a nagyoknál.

2004-08-17T16:25:00.000+03:00

Elolvadt valahogy az idő. És nem azért, mert ebben a melegben mást nem lehet, mint elolvadni, hanem másért, egyszer csak úgy összecsúszott, egymásra siklottak a rétegek, becsíkozódott, aztán lemerevedett, és ezzel a tautológiával csak azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyire nem tudom érzékeltetni mindazt, amit érzékeltetni akarok mind magammal, mind másokkal. Mert a lazac jó eledel, de a sok megárt belőle.

2004-08-13T13:15:00.000+03:00

és most tanubizonyságot tehetek verbális impotenciámról. mert nem tudom szavakkal lefesteni az öreg nő arcán megjelenő eufóriába torkolló mámort, ahogy a szájába gyömöszölt egy savanyúkáposztával töltött almapaprikát. pedig nem tudom kiverni a fejemből.

2004-08-12T11:35:00.000+03:00

A macska kezd elképesztő méreteket ölteni. Ha ráfekszik a térképre, a farka Miskolcnál van, a feje meg majdnem Németországban. A színe meghatározhatatlan, de semmiképpen sem egy konkrét szín, a csíkjai pöttyökké alakultak. A macskának mindene nagy, főleg a hátsó lábai, így kicsit olyan, mint a nyúl. A feje meg kerek. A macskával alkudozunk. Nem kényszeríthetem ilyen unalmas életre, mondja.

2004-08-09T18:06:00.000+03:00

veszünk egy bukósisakot. egy bukósisakot. ezt mondta.

2004-08-09T11:46:00.000+03:00

„Mert kezdjük azzal, hogy ki szokott ebben az országban egyáltalán fogat mosni?” – robbant bele a felkiáltás a reggeli utcaforgalomba. „És ki szokott itt picsát, meg pinát mosni?” – folytatta a felsorolást, immár sokkal hangosabban, mély, telt hangon. Egy másik világban szinkronszínész lett volna. Hátán hatalmas, kopott-kék hátizsák, körülötte négy-öt, jól megtömött táska. „És ki szokott itt egyáltalán lábat mosni? Bűzlik az egész ország!” – ordította felhevülten. Mutató és hüvelykujját összeilleszette és nagyivű mozdulatokkal hadonászott. Akkorra már mindenki elhúzódott tőle. Jó tíz méterről halgatták csak döbbenten a szónoklatot, hiszen onnan is kivehető volt. „Az egész ország egy nagy szardarab!” Szoknyát és bakancsot viselt, világos haja a szemébe lógott. „Az egész országban folyik a geci!” – üvöltötte, és egy nő a fülére szorította a kezét. Aztán már nem értettük, mit kiabál, mert az ötvenhatos villamos hatalmas zajjal elhúzott előtte. Vagy fölötte. Senki sem látta pontosan.

2004-08-04T14:55:00.000+03:00

kikapcsolta a rádiót mert nem értett semmit abból, amit beszéltek. fogalma sem volt, milyen idő lehet, semmi fény nem jött be a pincelakásba. télen csak kicsit volt hidegebb, mint nyáron, este csak kicsit volt sötétebb, mint nappal, a nedves doh-érzés tavasszal ugyanúgy beburkolta, mint ősszel. már régóta fel sem öltözött, a papucs, amit tizenöt éve használt már foszlott a lábán. csak a fodrászról nem mondott le, valamit muszáj volt, különben régen megbolondult volna, bár néha így sem volt biztos abban, él-e még egyáltalán. aztán sokáig csak úgy ült az ágyon, félretúrta az ágytakarót. végül felállt, és elindult kifelé. úgy, ahogy volt, a kisvirágos, rózsaszínű pongyolában, derekán az ugyan abból az anyagból készült kisvirágos kötővel, a foszlós mamuszban. a hálósapka szorosan ráncolódott a fején, engedelmesen óvta a dauerolt fürtöket. aztán kicsoszogott a napfényre, hunyorgott egy darabig, hagyta, hogy átitassa csontjait a szokatlanul erős napfény, majd beletúrt a járdamenti szemétkupacba, kivett egy múlt heti újságot és olvasni kezdte.

2004-08-04T12:40:00.000+03:00

betiltották a buddhás bikinit. nem baj, nekem csak krisnás van. de vajon zavarná-e a buddhát, ha rámfeszülne?

2004-08-02T22:30:00.000+03:00

- És mi a foglalkozásod?
- Gangleső vagyok. Egy elcseszett Holden Caulfield.

2004-08-02T17:38:00.000+03:00

Mert nem lennél-e okosabb vajon, ha fognád magad, és besétálnál minden kapualjba? Csak úgy, „csókolom, újságot hoztam”. Aztán leülnél kicsit a kőre és néznéd egy darabig a régi gangokat és az emberek mozgását a hűvös köveken. Megtapogatnád a kitett tárgyakat, aztán mikor mindent megszemléltél és az agyadba zártál, egyszerűen átsétálnál a másik kapualjba, beenged egy gyerek, fogod neki a kaput, amíg betolja a rollert. Nem lennél-e vidámabb vajon?

2004-08-02T13:11:00.000+03:00

Harmadszori lendületre tudott csak felállni. Lódult egyet, majd két botjára támaszkodva nagy nehezen állva maradt. Két bot. Istenem. Már kettő!
Benyúlt a kredenc aljába és kikotorta azt a régi pléhedényt, amiről régebben gyakran elmondta, hogy már a háborúban is abból evett. Odacsoszogott a tűzhelyhez és levette a fedőt. Nem mozdultam, csak a régi viaszos vásznat kaparásztam. Aztán beleszedte a kemény galuskákat abba pléhedénybe, csakúgy kopogtak az alján, és rálocsolta a zsíros szaftot a húsokkal. Piros színben úsztak a nokedlik és a nyári napban csakúgy csillogott a zsír. Engedelmesen, szó nélkül csúsztattam le a gyomromba a húsdarabokat, melyektől Budapesten oly kínosan tartózkodom. „Finom volt” – mondtam. „Ez még a tavalyi disznó?” „Nem disznó” –felelte a botra támaszkodva. „Ez a kiskecske”.
A kiskecske. Istenem. Megettem a kiskecskét.

2004-08-02T10:23:00.000+03:00

csak a tücskök megbízhatóak, már régóta mondom. ezt mondtam már balassagyarmaton is, a sok hiábavaló, fecskevárós este után. a gólyákról meg ne is beszéljünk! csak a tücskök megbízhatóak.

egy gyerek sok mindent tud. óvodában megtanulja a bolygók neveit, másodikban utána olvas a fekete lyukaknak, harmadikban eldönti, hisz-e istenben, és negyedikben tisztába jön a tektonikus mozgásokkal. egy gyerek sok mindent felfog. de hogy a tücskök a szárnyukkal csinálják! na ne!

2004-07-29T09:59:00.000+03:00

-         Elégett a férjem.
-         Hogyan?
-         A Margit-kórházban. Kiment a teraszra rágyújtani, és a köntöse tüzet fogott.
-         És megégett?
-         Meg. A szobatársai szóltak a nővéreknek de azok nem csináltak semmit, csak nézték, hogy megég.
-         De elégett?
-         El. Azt sem tudjuk mikor.
-         De nem halt meg?
-         Hogyne halt volna meg! Már el is van temetve – mondta kissé sértett hangsúllyal, szemeit kikerekítette, szemöldökét felhúzta, állát megtámasztotta ujjaival, könyökét csípőjébe fúrta. Kék szeme volt. Honnan szedik ezeket a hatalmas kék szemeket?

2004-07-28T11:43:00.000+03:00

És akkor balra néztem, és Vári Attila meztelen felsőtestét láttam immár sokadszorra kivillanni, és akkor éreztem, meg kell kapaszkodnom, és inkább jobbra néztem, szerencsétlenségemre, mert ott meg Steinmetz Barna állt félmeztelenül, és akkor lesütöttem a szemem, és odalépett hozzám Kiss Gergő és megkérdezte, melyik napszemüveget válassza. Nem mertem neki megmondani, hogy mindkettő ormótlan és ronda, és ráböktem az egyikre, mert szólni nem tudtam. Éreztem, hogy egyre erősebben szorítom a pultot, a lányok egy romantikus adóra tekertek a rádión, és félrehajtott fejjel, mennybéli mosollyal az arcukon lebegtek húsz centivel a föld felett, hogy felnőjenek a fiúkhoz. Így repkedhetnek a Paradicsomban az angyalok, tűnődtem a lányokra nézve, és aztán elrepültem én is, végig a Hungária körúton, el a Hősök tere felett, és arra gondoltam, mennyire jó, hogy itt vannak ezek a fiúk, szépek és erősek, és az ő önbizalmuk kicsit a miénk is, és az ő győzelmüknek mi is örülhetünk.

living is easy with eyes closed

misunderstanding all you see

2004-07-27T14:10:00.000+03:00

Aztán fogtam egy befőttesüveget, olyan közepes fajtát, és elindultam a kertbe. A csűrtől a víznyelőig begyűjtöttem az összes katicát, amit a leveleken találtam, és belegyömöszöltem őket az üvegbe mind az összeset, tömtem bele fűszálakat, aztán felvittem a házba. Zsuzsi irigyelte, bár mondtam, van elég, neki is jut. De neki saját kellett, így elindultam még egyszer, a csűrtől a víznyelőig begyűjtöttem az összes katicát, amit a leveleken találtam, de neki csak kicsi üvegbe tettem, mert ő kicsi volt. Aztán kivettem a fiókból a legnagyobb kést, és lyukakat ütöttem a fémkupakba, hogy legyen nekik levegő. Aztán engedtem levegőt a Zsuzsi katicáinak is. Mivel nem sokkal előtte halt meg a hörcsög, nem lepődtem meg nagyon, mikor ezek is elpusztultak. Zsuzsi se. Aztán kimentem a tóhoz, és megkértem az egyik horgászt, adja nekem az egyik halat. Felvittem a házhoz, olyan közepes fajta volt. Betettem egy narancssárga vödörbe, gondoltam, biztos eszik valamit, de nem tudtam, mit, így nem etettem. Akkor az is meghalt, eltemettük, már rutin volt. Másnap a macska kiásta és megette. Akkor rájöttem, hogy meg merem fogni a békát. Fogtam békákat és beletettem egy befőttesüvegbe, döglött legyekkel tápláltam. A békától mindenki undorodott, kényszerítettek, hogy engedjem el. Egy darabig követtem, aztán eltűnt a kerítés alatt. Évekkel később letettek egy kutyát az ajtó elé. Nagyon pici volt, megtartottuk. A kutya azonban egyre csak nőtt, kinőtte a lakást, aztán kinőtt minket. Akkor fogtam a kutyát, és elvittem egy tejesemberhez. Mivel a kutya mindig csak az ülésen ült a vonaton, neki is váltottam helyjegyet. Ült mellettem, magasabb volt, mint én és csöpögött a nyála. Sosem láttam kedvesebbet. Most van egy macskám. Az ágyamba alszik, éjszaka néha mellém lopózik, és beleharap a fülembe. Igaza van.

and I hope that you see this heart
behind my tired eyes

2004-07-26T22:15:00.000+03:00

Táncosnő akart lenni. Amikor senki nem volt otthon, leterítette a pokrócot a földre, és össze-vissza ugrándozott. Aztán színésznő akart lenni. Sorra járta a szavalóversenyeket, ám hamar úgy döntött, saját közegében ez lehetetlen. Aztán már csak szép akart lenni. Órák hosszat állt a tükör előtt, "jól nézek ki? - kérdezte folyton, aggodalmaskodva. "Jó nézel ki. Nagyon szép vagy" - szólt a válasz. Aztán feleség akart lenni. Nő, akit mindennap csodálnak. Aztán egyszer csak nem akart semmi és senki lenni. Aztán élni sem akart már. "Jól nézek ki?" - kérdezte maga is mosolyogva. "Nem. nem nézel ki jól" - feleltem.

I sit and talk to god
but he just laughs at my plans

2004-07-25T22:03:00.001+03:00

Előttem jött le a hegyről, akkor láttam életemben először. Menni is alig bírtam, ebben az országban az ember nem szokik hozzá a hegymászáshoz. Azt mondta lépjek nagyobbakat.
Hanyatt feküdtem a hálóban, én voltam benn egyedül, nem kívántam több pálinkát. Bejött, és befeküdt mellém az ágyba a bal oldalra.

I'm no angel
but does that mean that I can't live my life?

2004-07-25T17:09:00.001+03:00

Sosem tudnék máshol élni - mondta, miközben elmélyülten szopogatta a halat a római parton. Zsíros ujjacskáinak nyomai meglátszottak a söröspoharon, és akkor egy kicsit azt gondoltam, én sem..

2004-07-15T00:28:00.000+03:00

Majoros Irma kinyitotta az 1977-ben épült kockaház ajtaját és botjának gumis végével finoman beleszúrt a lábtörlőn heverő kecske bordái közé. A kecske nehézkesen kinyújtotta lábait majd komótosan leballagott a lépcsőn. Dalma, amióta csak a házhoz került nem volt hajlandó normális kecske módjára viselkedni, már az első héten eldöntötte, hogy a kecskeól nem neki való. Fokozatosan, lépésről-lépésre foglalta el a házat és ha nem tudott bejutni, a lábtörlőn várakozott, amíg ki nem nyílt az ajtó. Most, hogy esély mutatkozott a bejutásra, türelmesen bámulta Majoros Irmát a lépcső aljáról. Majoros Irma azonban egyelőre nem tette szabaddá a bejáratot. Ujját fogai közé vette és elmélázva rágta a körömágyáról leválni készülő apró, fityegő bőrdarabot. Nem is annyira a kecskét, mint inkább a mögötte emelkedő félkész házat nézte, amit 23 éve mindig megpillant, amikor kilép ezen az átkozott bejáraton, amit utólag meggondolva jobb lett volna a másik oldalra építeni. Dalma kitartóan bámult felfelé, aztán Majoros Irma elindult, óvatosan oldalazott, lépcsőről-lépcsőre a botjára támaszkodva vitte nehéz súlyát egyre lejjebb. A lépcső alján hirtelen megállt és azon gondolkozott, hogy mikor is volt utoljára templomban. Aztán eszébe jutott, hogy utoljára akkor volt templomban, amikor a kecske idekerült, az pedig húsvétkor volt. Akkor tehát minden bizonnyal úrvacsorázott is, s ez némiképp enyhíti azon bűnét, hogy immár két és fél hónapja a templom felé sem ment. Dalma eközben felszaladt a lépcsőn, és kedvenc helyére, a konyhába sietett. Miután megállapította, hogy semmi ehető nincs a közelben, lekuporodott a hűvös kőre, fejét a spájz ajtaja felé fordítva. Majoros Irma elindult a kapu felé és aztán eszébe jutott, hogy valakivel hozatni kell zománcfestéket Szlovákiából, mert a kapu utoljára Bözsi halála előtt volt festve. Aztán megint megállt, mert eszébe jutott, hogy azóta Gyula is meghalt, és ő immár menthetetlenül maradt egyedüli élőként három testvér közül, és kellőképpen érzékeny hangulatában volt ahhoz, hogy ezt inkább szerencsétlenségnek, semmint szerencsének fogja fel.

there's a hole in my soul
you can see it on my face
it's a real big place